Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

SZÉPIRODALOM - Versek - Kiadatlan versek és variánsok

Tárcsa fölött a Körösön Örvény forog örökösön. Cudar világ, gyatra törvény! Forogj, forogj, hármas örvény... Sebes a víz, tavasz hajtja, Pörge kalap úszik rajta. Gyász pántlika van körötte, Síró gerle száll fölötte. (Megzenésítette: Türkössy Antal) Tedeum A csendes éjben, amely fölött tisztán Ragyog millió fénye az égnek, Szavak tégláit csendítem arany Kalapácsommal. Fenn az állványon Álmaim fehér fáklyái égnek. Rakom a falat. Karom boldog Ihlet ereje lendíti s vágyak. Alól a kertben, távoli halkan, Fülemile szól. Trillái, mint a Dalaim Hozzád: esengők, lágyak. Sor sorra nő. Már készen a torony, - Óh, harangjáték: rím-zene, zengjél! S hová áttetsző alabástromból Szobrát állítom, készen az is már: Az arany-fényben derengő szentély. S míg fenn az égről csillagok hullnak, S alszik a város, mélyen kihaltan, Leborulok a szentély küszöbén, És az Őnevét énekli halkan... S ő ajkam Istent dicséri, (Variánsa a Versek című kötetben található Tedeumque te címűnek)