Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

SZÉPIRODALOM - Versek - Kiadatlan versek és variánsok

Kiadatlan versek és variánsok Távoli emlék Hátadra halvány sugarat szórt ki Barlangunkból a hunyó tűz üszke, Álltam melletted, s melled a büszke, Fiatalságtól duzzadtan feszült. Fenn az égmezőn állatok álltak, S csillagszemekkel nézték a földet. A völgyben meg, kit társai megöltek, Egy mamut hörgött, s vívódott bőgve. Tavasz volt. Ágyunk - óh, messzi szent ágy Levélből s prémből vetetlen-vetve Hívott, s mi mentünk, csókok ős kedve Küldött. Éjféltájt vad vihar támadt, Zúgott a szél és zengett az égbolt, S a gyors eső, mint zerge a sziklán, Futott a hegyen; s egyszer csak a villám Belevágott az égerfás csúcsba. Megrendült a hegy. Töprengtünk soká: Miféle rém az, kinek a vére Ily vadul tombol, s kinek jöttére Mind elbújnak a csillagszeműek? Csönd lett aztán, s te elaludtál, hogy Tompa morajjal elszállt a felleg, S míg én hallgattam, mint piheg a melled, Dalba kezdett a hajnali erdő. (Variánsa a Versek című kötetben) Három madrigál I. Mint ittasult szív Sóhaját, Tekintsd e dalt, mit