Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

SZÉPIRODALOM - Versek - Válogatás az Elindulás, a Tempea és a Versek című kötetekből

Panaszon Istennél Halk dalaim eolhárfáját Acélvesszővel összezúztad, S ablakaim előtt a bánat Sötét függönyét összehúztad. Hegedűmbe agyagot tömtél, Csókjaim borát ecetté tetted, S ábrándjaim szelíd őzei Előtt az erdőt felégetted! Volt egy ikonom, ikon-angyal, Kétajtós, mély, cédrus keretben, Feje körül tizenhat csillag Állt tizenhat türkisznél szebben! Átfestetted. Új arcot vontál Fölé, s szívem most szörnyű kín tépi, Mert csak halványan festetted át, hogy Áttetszik az újon a régi!... Fájdalmak boldogsága Ezer szívem van, s mind oly érzékeny, Hogy nyershangú szótól már felfakad rajtuk A fájdalmak sebe, De én nem esengek Istenhez, ha fájnak, Hogy balzsammal őket kegyesen kösse be. Ezer szívem van, s mind neked szántam, Gondoltam: öledben szárnyat kapnak s szállnak Föl, egész az égig, De te rózsafának tövises ágával: Hideg tekintettel verted őket végig. Ezer szívem van, s bár mindegyik sebzett, Fejem lehajtva, boldogan járok az Ezer sebzett szívvel, S úgy érzem, hogy arany, szent hídon megyek, mely Mélységeken által Isten felé ível.