Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

SZÉPIRODALOM - Versek - Válogatás az Elindulás, a Tempea és a Versek című kötetekből

Mementote Összegyűjtöm testvéreimet, Kiknek szívén bosszú dörömböl. Sokan leszünk, mert azok leszünk, Kiknek nem jutott örömből. Azok ellen, kik vígan vannak, Gyűjtöm őket csapattá össze; S bosszút állunk, hogy sohasíró Arcukat könny is fürössze. És vonulunk mankókkal, koppal, Ajkunkat el egy szó sem hagyja. Lehull a fény, meghal a mosoly, Hol vonul a bosszú hadja. S felkeresünk egy nászi házat, Hol kincsekkel rakott az asztal, S míg valami mámoros vőfély Noét s mátkapárt magasztal, Asztalukat lopakodva körülálljuk, S még mielőtt a bombasztokban A szónok a kupához érne, Lendült karunk egy nagy koporsót Dob az asztal közepére, Kéjes gonosz hahotával, Vérfagyasztó hahotával. Betlehemi csillag Egy december estén, mikor már az erdőt A dér s zúzmara gazdagon belepte, Az est titokzatos sötét mezejéről A balkon falára rászállott egy lepke. Mászkált erre-arra a jéghideg falon, Le-lehullott bénán. Fázott. Egyedül volt. Gondoltam szelíden majd megvigasztalom. S megfogtam. A szívem, úgy éreztem ekkor, Mintha ujjaid közt remegő ág volna... Künn aludt az erdő, s dermedt álma fölött Ott sápadt a hold, mint halovány ámpolna...