Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

SZÉPIRODALOM - Versek - Válogatás az Elindulás, a Tempea és a Versek című kötetekből

Rájuk, mint mi a diólevélre, Mit morzsoltunk, hogy illatot hintsen, Fényes arccal úgy hajlik Isten, S hunyó szemekkel mosolyog. Fekete flóta Ezüst kürtöm öblét zenit felé tartva Golyók sivítását mért nem hívogatom? Ezt kérditek tőlem? Fekete fátylakkal miért borítom be Kárpátlan hazámnak délibáb-rónáit? Ezt kérditek tőlem? Miért zokog mindég temetők hívása, S dolores inferni fekete flótámon? Ezt kérditek tőlem? Miért nem hirdetem hites fennen-szóval Isten tenyerének földünk pokol-malmát? Ezt kérditek tőlem? És azt nem kérditek, hogy milyen a sorsom Testemen, lelkemen nem rágnak-e férgek? Van-é tiszta gúnyám, van-é fejemalja, És ha nincseiű szólok, van-é, aki hallja? Mért nem kérdezitek? Óh fekete sorsom fekete flótája Zokogsz, de a nótád magyar föld nótája! Jeremiád Jaj, a halálpók mindent besző itt, S kínok ekézik lelkem mezőit, Itt minden balog, törött és fakó, S puffadt arccal a világ árkából Úgy bú fel a nap, mint berúgott bakó.