Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

SZÉPIRODALOM - Versek - Válogatás az Elindulás, a Tempea és a Versek című kötetekből

A nagy harcolónak Hiába állsz a fórumok kövére ostoros, vétós, kemény szavakkal! Hiába társz kaput remegő kézzel új eszmék fénylő horizontjára! Meztelen melled hiába kínálod kelendő harcok elébe bátran, elsomfordálnak válluk vonogatva, kiket vártál lelkes fegyveresnek. Szájuk néma veled vétót kiáltni, szemük hályogos látni eszmefényt, s mezítelen melled tiszta bátorságát kiröhögik, s bérencnek mondanak. De ha gurítnál egy sárga aranyat, egymásba marva törnének érte, és nem sajnálnák a tátongó sebet, mert némít az arany s mindent megér. Ne állj ki hát a fórumok kövére, simítsd tenyérré lengő öklödet, dőlj a fűbe, és csókold a virágot, vagy feküdj hanyatt, és nézzed az eget! Tavaszi poéma Ilyenkor istenek járnak az erdőn, Csókjuktól fakad a tavaszi rügy. Ilyenkor hullnak zengve a napból Élethirdető szent sugarak. Ilyenkor selymesül puha pázsittá A rétek, mezők, vén hegyek háta. Ilyenkor dalol kenyeret a föld, S szerelmet a sok ittasult madár. Ilyenkor a lelkünk tavasszá szédül, S csókért remeg át ajkunkon a vér, Ilyenkor isten, dal, nyíló virág S földet ölelő tiszta ég vagyunk!