Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

SZÉPIRODALOM - Versek - Válogatás az Elindulás, a Tempea és a Versek című kötetekből

Hívott régen nem érzett bódító varázzsal. Vissza az életbe, vissza, Tehozzád, Te szép, Te tiszta, Te csodálatos, Aki szeret, s akit én nagyon szeretek! Azért is! Megálltam a híd elejénél... Nem! Nem! Nem leszek gyáva! Nem vetem magam A csillámló, hömpölygő Dunába! Én az életet, légyen bár kereszt, Légyen bár átkos, régi Véres jussomat Nem hagyom! Élni akarok, élni! Légyen bár reményem délibáb, S boldogságom csak álom, Szép daccal győzöm Le azt, mi rútabb, gyáva halálom! És bár utam boldogság nélkül A Nagy Semmibe fusson, Megfordulok, és Megtartom, Isten, azért iá a jussom! Szomorú ébredés Múlt éjjelen boldog álmában a te szíved beteg szívének sok-sok, ha-haj! tengersok pénze lett! ... és szálltunk feléd, óh örök Tavasz, mi boldog párok, kacajjal, csókkal, havasok felett, tengerek felett. Üzentek a dús pálmaerdők, a sós vizű robajló partok, a patakok, a paloták, kertek: „Itt mindenütt csak élet foganhat!