Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

ÚJSÁGÍRÁS-LAPSZERKESZTÉS - Igen, ezt...

Igen, ezt vártuk. Ezt az impozáns komolyságot, ezt a férfiasan nyílt és bátor véleménymondást. Nyugodtan ülhet Darányi Kálmán Gömbös Gyula elárvult helyén, a súlyos örökségnek számító kormányelnöki székben. Annak bizonyult, akinek mint munkatárs és mint helyettes ígérkezett: méltó utódnak. „A kormánynak, de a törvényhozásnak is - mondta bemutatkozó parlamenti beszédében - nem az a feladata, hogy a népszerűséget keresse. A történelmi felelősség tudata kell hogy áthassa úgy a kormányt, mint a törvényhozást, mert nemcsak az ezeréves múlt tradíciói köteleznek, de a jövendő nemzedéknek is felelősséggel tartozunk." Nagyszerű szavak, egyszerűek, tömörek, s a történelmi feladat és felelősség átérzésének a komolysága árad belőlük. Olyan hang, amely egymagában is értékes program. S külön értéke e szavaknak, hogy bennük nemcsak puszta megnyilatkozás van, nemcsak politikai-erkölcsi reveláció, hanem egyben finom ítéletmondás is azok felett, akik azt tekintették s tekintik egyéni feladatuknak, hogy a népszerűséget keressék. Sorok között, de súlyos ítéletet mondott Darányi Kálmán azokról a politikai haszonlesőkről, akik eldobták maguktól a történelmi felelősség köteles tudatát, s annak birtokán kívül olyan politikát folytattak, hogy az amilyen mértékben az ő egyéni, vagy pártpolitikai céljaikat szolgálta, épp olyan mértékben ártott az egyetemes nemzeti érdeknek. Nagyon a szíve szerint beszélt azoknak, akik felismerték a pozíció-politika veszélyét, s tisztában vannak vele, hogy annak praktikái az erők szétforgácsolása s a kihalt vagy kiélezett ellentétekkel beugratott rétegek szembeállítása folytán milyen súlyos eredményekkel járhatnak. Annak a politikának a jogosságát és szükségét hirdette, amely nem tesz engedményeket a népszerűség kedvéért, amely nem hirdet olyan elveket és célokat, s nem tesz olyan intézkedéseket, amelyek nincsenek összhangban a jövőt tekintő, alkotó politika célkitűzéseivel. A komolyság politikáját hirdette Darányi Kálmán, s ez a politika ellenzéki oldalon is tetszéssel találkozott. Igen üdvös volna, ha ez az egyetértés nem udvariassági és nem múló, hanem hosszú életű lenne, s jóidőre valóban kivonulna a közélet porondjáról az az egyetemes céloktól különjáró politika, amely a múltban oly sok rossz emlékű, ádáz, felesleges és meddő csatát produkált. Az új kormány politikája haladó-konzervatív; Janusarcával múltba és jövőbe tekint. Szemmel tartja a múlt kötelező és iránytmutató tradícióit, s úgy cselekszik a mában, hogy a jövőre is gondol. Ez a harmonikus, komoly, felelősségérzettel áthatott korszerű kormánypolitika arra kell hogy kötelezze az ellenzéket, hogy az ő politikája is komoly, kritikája ne személyi és öncélú gáncs, hanem alkotó vélemény legyen. Ez pedig nem jelent mást, bármily fájdalmas is, mint a kormányelnöki bemutatkozó beszéd által kárhoztatott népszerűség-hajhászás halálát. (Békés, 1936. október 25.)