Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

NÉPHAGYOMÁNY - Feljegyzések a népi életforma hagyományaiból

Szabó Julis piros pántlikája, Nem köti mán többet a hajába, Tedd el Julis a láda fijába, Ha jányod lesz, jó lesz a hajába! * „Rígen házajjának hittak a gangot. A pitvarba vót a főzőhely, ott vót a konyha. A szabadkímíny alatt vót rakva a padka, oszt azon tüzeltek. Az ítélt bográcsba vagy serpenyőibe főztík. A bográcsot fel kellett akasztani, mert kerek vót a feneke. A serpenyőnek 3 lába vót meg nyele. A serpenyőt, mikor kísz vót benne az ítel, szokás vót az ajjával tenyírre venni, oszt úgy odébb vinni. Csudálatos módon nem ígetett, bár még rotyogott benne az ítel. De nem lehetett tovább vinni 4-5 lípísnél, mert ekkorra mán áttüzesedett, oszt ígetett. A pitvarba a kanalakat a kalánoson tartották. Ez a kalános falra vót akasztva; két-három soros vót." „Az 1800-as évek elejin, de még az én gyerekkoromba is, bocskorba jártak az emberek. Abba mentek a templomba is. Ilyenkor a bocskor kunkori orrába egyegy szál rózsa vót bedugva. Ködmönt meg bűrnadrágot viseltek. Később jött a szűrviselet, ótán a magyar nadrág, rékli. Most meg mindenki úgy jár, mintha mesterember vóna, vagy úr!"