Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

NÉPHAGYOMÁNY - Válogatás a Gyula környéki népdalokból és népballadákból

Margittai pusztán sokat jártam, Csendőrökkel sokat találkoztam. De nem ír tik utói a lovamat, Ott hagyta a híres zsandárokat. Amott jönnek nyócan a zsandárok, Mind a nyócnak rezes a csákójok, Elöl jön a zsandárok hadnagya, Egyenesen be kis Margittába. Korcsmárosné, jó napot, jó napot! Hát ez a pej-paripa mér áll ott? Betyárfattyu annak a gazdája, Most jött ide, nincs egy félórája. Kűggye ki hát ennek a gazdáját, Nem bántyuk mink, ha megadja magát. Ez íletbe meg nem adom magam, Ha nem teccik, vigyík el a lovam. A lovamat nem annyira bánom, Cifra nyereg szerszámom sajnálom. Izzasztóba a bugyellárisom, Benne hever száz ezüst forintom. (Özv. Kovács Lajosné Juhász Erzsébet, Doboz, 78 éves) Tisza-Duna lementibe egy város, Abba lakik Gyula Bandi míszáros. Tizenhárom ívet íltek párostul, Egy öregasszont szeretett titokbul. (Az) öregasszon arra kírte sokára, Köss kötelet felesíged nyakára. Gyula Bandi nem keresett kötelet, Selyem kendőt fonott össze kötélnek. Azt kötötte felesíge nyakára, Úgy húzta fel a mestergerendára. Jaj, istenem, jaj de nagyot vitettem, Felesígem egy kurváír megöltem. Tudom ezír számadásra kell mennem, Vagy örökös börtönt is kell szenvednem. (Özv. Kovács Lajosné Juhász Erzsébet, Doboz, 78 éves)