Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

NÉPHAGYOMÁNY - Válogatás a Gyula környéki népdalokból és népballadákból

El van az én boldogságom temetve, Amióta nem nézhetek szemedbe, Szép szemeid elrabolták az egek, Felejteni akarnám, de nem lehet. (D. Nagy Ferenc, Gyulavári, 93 éves) Minek a fecskének az a hosszú nyár? Mind bolond legíny az, aki jányhoz jár. Én egy kis menyecskéhez járok, járok, Olykor-olykor megesik, hogy ott véle hálok. (A 4. sor változata: Olykor-olykor, ím lehet, véle hálok.) (özv. Hízó Györgyné, Gyulavári, 81 éves, 1948. jan. 15.) Csináltatok egy hegedűt fehér rózsafából, Elhúzatom a nótámat istenigazából. Elhúzatom, elhúzatom százszor a fülembe, Nem éltem egy boldog órát egész életembe. (Békési MiMly, Doboz, 79 éves) Fáj a szívem, teher nékem az élet, Azt se tudom, ennyi búval hogy élek? Jobb is vóna a főd alatt, Ott legalább kipihenném magamat! (Békési Mihály, Doboz, 79 éves, 1949. dec. 8.) Egy özvegyasszonynak egy eladó jánya, Férhe akar menni, annya nem engedi, De a jány az annya szavát nem fogadta, Az annya a jányát szörnyen megtagadta. Mikor hitre méssz, leljen ki a hideg, Vacsora idején menjen ki a lelked! Ekkor felkiált a kisebbik vőfély: Édes nénémasszony, bággyadt a menyasszony, Édes nénémasszony, beteg a menyasszony! No, csak hadd bágyadjon, talán csak alhatnék, Messzi födrül való, talán pihenhetnék.