Erdmann Gyula: Deportálás, kényszermunka. Békési és csanádi németek szovjet munkatáborokban – Gyulai füzetek 4. (Gyula, 1990)

I. BEVEZETÉS

(magyar 19 808, "tót" 313, "oláh" 2 540), míg 1941-ben az akkor 25 169 főből már csak 300. Mezőberényben 1910-ben a 13 285 fős összlélekszámból 2 977 volt német (magyar 5 382, "tót" 4 919), míg 1941-ben a 14 578 fős lakosságból már csak 1 691 főt számlált a németség - az összeírok szerint.

4 A vegyes lakosságú és német kisebbségű helységeknél tehát kétségtelen a németek számának csökkenése, az erős asszimiláció. Akkor is igaz ez, ha tudjuk: 1941-ben az összeírás nem történt mindig a tényeknek megfelelően. Ehhez egyetlen adat: Gyulán 1941-ben mindössze 531 románt írtak össze, míg görögkeleti vallásút 2 311-et... Nos, az utóbbiak mind románok voltak. A német többségű településeken persze könnyebben kitartottak az emberek, eredeti nemzetiségük mellett - papíron is. Ugyanakkor tudunk olyan esetekről is, amikor a német nemzetiségű összeíró biztosok magyar nemzetiségűből németet kreáltak.

5 A csak Békésben - Csanádban többezer családot közelről súlytó tragédia 1944' karácsonyán kezdődött, mégpedig döbbenetesen váratlanul. Stark Tamás szerint 1944 őszén terjedt Magyarországon egy plakát, melyen lesoványodott emberekkel teli vagonokat kísért egy csontváz, mégpedig a Vörös Hadsereg egyenruhájában, Szibéria felé.

6 A békési-csanádi vidéken e veszély érzetének a német származásúak között híre - hamva sem volt. Gyulán Vasziljev szovjet őrnagy jelent meg a polgármesternél, jelentősebb államvédelmi alakulattal. Mindenekelőtt aláíratott egy nyilatkozatot, mely szerint az elkövetkező tárgyalásokról és eseményekről senkit, a hivatalos feletteseket sem szabad értesíteni. A katonákat magyarul beszélő civilek is kísérték. Az őrnagy követelte a gyulai németek összeírását, ám pontatlanul határozta meg a németség kritériumait. A polgármester így először csak azokat íratta össze, akiknek mindkét szülője és házastársa is német származású volt. Ezt követően a szovjet parancsnokság utasítására városszerte kidoboltatták, hogy a német származásúak (a nők 18-30, a férfiak 18-45 év közt) mind gyülekezni kötelesek. A felhívást az ilyenkor szokásos fenyegetések követték. Felbojdult a város és sokan kérdezték: mi lesz a "félvérekkel", és azokkal, akik már régebben nevet magyarosítottak, magyarnak vallották magukat. Ezt hallván a szovjet parancsnok újabb dobolást rendelt el és akkor már minden német származásút, "félvért", vegyes házasságban élőt is gyülekezésre kötelezett. A város vezetése, polgármestere, igyekezett tenni, amit lehetett. Közbenjárásukra egy szovjet ezredes, majd egy tábornok is tárgyalt a városban. Óránként jöttek és mentek a küldöttségek a parancsnoksághoz. A városi vezetők erőteljesen szorgalmazták, hogy azok a magyar anyanyelvű német származásúak, akik sem a Volksbundban, sem a nyilas-mozgalomban szerepet nem játszottak, mentesüljenek. A megyei alispán is érvelt - hiába - azzal, hogy a gyulai németek a Gestapo uralma idején is kitartottak magyarságuk mellett. Dr. Blanár László, a gyulai kommunista vezető is felkereste a szovjet parancsnokságot és kérte, hogy pontosítsák, szűkítsék a németség fogalmát. Kitérő választ kapott. Mindössze néhány embert sikerült csupán, köztük egy-két kommunistát kimenteni a sorból. Dr. Marik Dénes, az akkori gyulai polgármestert 4 Vö. A Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása. I. Rész. Bp. 1912. 278. -, 340. -; Az 1941. évi népszámlálás 2. Bp. 1976, 188. 5 Vö. Köhler Júlia alább közölt emlékezésével. 6 Stark Tamás: Hadifoglyok, kényszermunkások, politikai elítéltek - Rubicon 1990/3-18. 7