Erdmann Gyula: Deportálás, kényszermunka. Békési és csanádi németek szovjet munkatáborokban – Gyulai füzetek 4. (Gyula, 1990)

II. DOKUMENTUMOK - 18. Schriffert Mihály naplója

szlányibeli volt (Kneifel József). Reggeli: burizsleves, burizskása és hal. Ebéd: káposztaleves, főtt répa és egy db sülttészta. 1945. márc. 27-28. Az idő teljesen leenyhült, és az éjjeli fagy is megszűnt. Most már a tőlünk 500 méterre félreeső konyhára is el lehet menni száraz bakanccsal. Az utóbbi nap megkaptuk a harmadik oltást is. De ez már valamivel csípősebb volt, mint az első. Ezt is a lapocka alá adták. Szabadnaposak voltunk, de bizony nem volt nekünk kedvünk semmit sem csinálni. 1945. március 29. Az este oltás után kizavartak bennünket munkára, pedig megmozdulni is kényes dolog volt. Olyan hosszú volt ez az éjszaka, mint másikból három. De szerencsére már reggel felé kezdtük jobban érezni magunkat. Ebédre már a galuska is megfőtt. Legújabban csak sóval szoktuk fűszerezni a galuskákat. A mai napon szép keveset aludt a társaság, éppen hogy lefeküdtünk, máris sorakozó, utána ebédre, így álmosan maradtunk. A szomszéd épületbe megkezdték a személyi, vagyoni leírást mindenkiről. Ilyenkor aztán igen gyorsan kél a sok kacsa. 1945. március 30. Ez az éjszaka már sokkal élénkebb, mint az elmúlt volt. Először is azért, mert nem fájt minden részünk. Másodszor pedig, vagonunk nem volt. De szén az jött rengeteg. Ebéd után aztán megsült a tűzhely tetején a platón a lángos, vagy nem is tudom minek nevezzem ezt az itteni újdonságot, amikor már se rizs, se semmi nincs, csak só és víz. Mivel ma nagypéntek van, így mi is betartjuk a böjtöt, bár mi hétről hétre azt cselekedjük, hogy böjtölünk. Ha már a pattogatott kukoricáról, meg több más egyébről le is kell mondanunk, még itt leszünk. De hisz itt nem ösmernek ilyesmit, csak egyet, a nagy felszabadítót. 1945. márc. 31. Az éjszaka keservesen telt el. Megint nem volt két perc megállásunk, annyira jött a szén. Reggel felé már annyira kifáradtunk, hogy csak szédelgett a társaság. Az időjárás tavaszias, a tegnapi sár már felszikkadt. A két megszökött bajtársunkat, Kneifel Józsefet (Gyula) és társát Tibort, a mai nap visszahozták Rosztovtól. De a mai nap szaporodott is a létszám lágerunkban. Egy asszonynak leánygyermeke született. Az asszony gyermekével külön szobát kapott, dupla kosztot, húst, süteményt. De mi is kaptunk ma, mindegyikünk egy-egy darab szappant. De ezt csak a jó munkások kapták. Délután megkezdődött a sorakozó, ez este 10 óráig tartott, még végre este kikaptuk a jövő havi kenyér és cukorjegyeket. Utána azt mondta a tisztünk, mehetünk aludni, majd reggel 4 órakor ébresztő. Ma még összeíráson is voltunk, felírták mindenkinek a családi-, vagyoni állapotát. Kije, mije maradt otthon? És az illetőről személyleírást vettek. Ma hazai ebéd volt, bableves csipegetett galuskával. Kincstári reggeli: burizsleves és hal. Ebéd: káposztaleves, burizskása és két szem hús. Még 7 dkg zsírt is adtak, ami igen csak fennmaradt a fejadagból. 1945. ápr. 1. Alig hogy elaludtunk, éjfél sem volt, ébresztő, sorakozó az udvaron, gyerünk munkára. A helyzet az, hogy a mi tisztünk azt mondta, hogy meg lesz a váltás és reggel fogunk járni. De viszont helyettünk nem küldtek ki senkit, ezért jött a napos 66