Erdmann Gyula: Deportálás, kényszermunka. Békési és csanádi németek szovjet munkatáborokban – Gyulai füzetek 4. (Gyula, 1990)

II. DOKUMENTUMOK - 11. Az eleki főszolgabíró jelentése Csanád, Arad — Torontál k.e.e. vármegyék főispánjához

amely bizottság a Kommunista Párt vezetőiből, a Kisgazda Párt vezetőiből és kipróbált magyar emberekből állott. A bizottság minden embert személyenként elbírált, ennek eredményeképpen 250 személyt hozott javaslatba mentesítésre. Munkáját 23 h-tól megszakítás nélkül január hó 2-án 15 óra 30 percig folytatta és végezte el. A parancsnokló őrnagy rendeletét egyébként január hó 2-án reggel 7 órakor tétettem közhírré és ugyanakkor ellenőrzés céljából megkezdtem a gyűjtőhelyek látogatását. Az egyik gyűjtőhelyen az őrnagy előbbi felhatalmazását visszavonva közölte velem, hogy a mentesítéseket részint soknak tartja, részint pedig a mentesítettek csupa német nevűek és mint ilyeneket ő a rendelkezés alól nem vesz ki. Mindezek után a lakosság összeszedése a következő elvek alapján történt: Minden német nevű, tekintet nélkül arra, hogy bírja e a német nyelvet vagy sem, tekintet nélkül előéletére a rendelkezés alá esik. Ugyancsak beleesnek azok a magyar nevű egyének, akiknek egy nagyszülőjük német nevű, illetőleg német származású. Az őrnagy egyébként szó szerint a következő kijelentést tette: "ha csak egy csepp német vér folyik az ereiben, német". Természetszerűleg a község német nevű, de magyar érzelmű lakosságának érdekében a Kommunista Párt vezetőjével, Kern Józseffel együtt mindent elkövettünk, hogy a parancsnoknak ezt a kérlelhetetlen álláspontját megváltoztassuk. Rendelkezésemre állt és felhasználtam a tárgyalásoknál az 1930. évi népszámlálás hivatalos statisztikai könyvét, amelyben feltalálhatók részletesen az erre vonatkozó demográfiai adatok. Ez irányban végzett kísérleteim teljesen eredménytelenek maradtak és bár egyes esetekben az őrnagy a felhozott érveket megfogadta, mégis kijelentette, hogy az összeszedést a fenti utasításai szerint le kell folytatni, mert bizonyos létszámhoz kell ragaszkodni. Reméltem, hogy ha a Kormány tudomást szerez a történtekről, közbelépésével segítségünkre lehet. Futárt küldöttünk Orosházára, az ottani Kommunista Párt vezetőségéhez és kértük, hogy gépkocsival szálljon ki és mentesítő törekvéseinket támogassa. A kiküldöttek tárgyaltak is a parancsnokló őrnaggyal, de minden eredmény nélkül. Ugyanekkor a kiküldöttek biztosítottak arról, hogy az eseményeket a Kormány tudomására hozzák. Ennek eredményeképpen gépkocsin megérkezett a Kormány kiküldöttje, Dr. Ormos Péter belügymin. titkár, aki velem együtt több ízben tárgyalt a parancsnokló őrnaggyal, aki közölte, hogy felsőbb parancsnokságától utasítást fog kérni. dr. Ormos Péter min. titkár ugyancsak alakított egy bizottságot, amely bizottság a község lakosságát magyarhűség szempontból ismételten és még szigorúbban felülbírálta. Ez a bizottság 228 egyént hozott mentesítésre javaslatba, oly képpen, hogy ezt a 228 embert magyarhűség szempontjából 1-2 és 3 csoportba osztotta. Az első csoport 50 férfit és nőt foglalt magába és legutolsó tárgyalásunk alkalmával a parancsnokló őrnagytól csupán ennek az 50 egyénnek a mentesítését kértük. Ez a mentő akció is teljesen eredménytelen maradt, sőt az őrnagy elrendelte az 1899-es férfi évfolyam, valamint a Kommunista Párt tagjainak és azok hozzátartozóinak beszállítását is. Kern József Kommunista Párt vezetőjét és hozzátartozóit az őrnagy az igénybevétel alól mentesítette volna, de nevezett ezt a mentesítést elvi okokból nem fogadta el. Ugyancsak mentesítette az őrnagy a 4 hónapon felüli terhes anyákat, a szoptatós 42