Erdmann Gyula: Deportálás, kényszermunka. Békési és csanádi németek szovjet munkatáborokban – Gyulai füzetek 4. (Gyula, 1990)

II. DOKUMENTUMOK - 7. Dr. Hraskó Gyula városi főjegyző levele Erdei Ferenchez, a debreceni Ideiglenes Kormány belügyminiszteréhez

sír, vigasztalhatatlan fájdalomban s keserűségben a német végzet ostora alatt, a németnek való szégyenteljes és vészthozó megbélyegzés miatt. A vármegye s különösen Gyula város közönségének helyzetét és lelki állapotát általánosságban is az jellemzi s praedominálja, amit a pártembereinkkel kapcsolatosan most előadtam. Mert mi, gyulai kommunisták, akikben igazán nem lakozik a fasizmusnak, vagy a németek iránti szimpátiának még a legparányibb szikrája sem, a legkomolyabban s felelősségünk teljes tudatában mondjuk, állítjuk, hogy a gyulai józsefvárosi s másutt lakó, német származású polgártársaink - az elenyésző csekély, egyéni kivételtől eltekintve, már emberemlékezet óta, valamint a közelmúltban és jelenleg is mindig megbízható magyaroknak mutatkoztak és épp annyira beolvadt tényleges magyarok, mint azok a tót, román stb. származású polgártársaink, akiket mindannyian magyaroknak tartunk és ismerünk (a szabályt erősítő kivételeket, természetesen, itt is figyelmen kívül hagyva). A gyulai német származású családok gyermekei magyar anyanyelvűek, akik közülük valamit németül tudnak, azok legföljebb az iskolában tanulták... Volksbundról, hitlerizmusról hallani se akartak soha. Annak idején megveressél fenyegették azt a pángermán gimn. tanárt, aki Gyulán német gimnázium felállítását propagálta. (Nem is lett a dologból semmi.) Német nyelvű iskola sehol sincs a városban stb., stb. - És: a legszövevényesebben, legszervesebben össze vannak házasodva, sógorosodva a más városrészekbeli "magyarokkal". (Ezért is érinti igen-igen fájdalmasan és méltatlanul az egész várost a ránkszakadt, "németellenes" akció!) Mondanom se kell, hogy a leírt körülmények közt Oroszország, a Vörös Hadsereg s az orosz intézmények iránti érdeklődésnek és rokonszenvnek ez a dolog szintén valósággal a sírját ássa meg Gyulán és vidékén, sőt, azt hiszem, valamennyi olyan országrészben, ahol hasonló a helyzet. A mi kommunista pártszervünket s vele együtt a többi demokratikus szervezeteket is bénító csüggedés fogta el s a reménytelen, helyrehozhatatlan szétzüllés veszélye fenyegeti. Ahogy keserű humorral szájról szájra jár: "Anyám, én nem ilyen lovat akartam!..." - Szóval, így nem tudunk komolyan dolgozni és ha Oroszország ilyen bánásmódban, ily kevés megértésben és méltányosságban részesít bennünket, akkor, úgy hisszük, aligha fog sikerülni az új, szabad s független, demokratikus Magyarország fölépítése. (Még kevésbé a Szocializmus ügyének diadalra juttatása!) Ha - amit megértünk és helyesnek, üdvösnek fogadunk el - a győztes hatalmak a legyőzött németséget kívánják sújtani s a felépítés, kárpótlás munkájának terhét elsősorban a németekre igyekeznek hárítani, akkor - az igazság és méltányosság szerint - a gyulai német származású és hasonló magyarokhoz, akiket nem fűz a hitleri németséghez semmi közösség és semmi háborús felelősség, nem szabad nyúlniok. Akkor mireánk, azaz kizárólag a magyar népre, a magyar kormányra s a magyar közigazgatási és jogi szervekre kell bízni az ilyen, németellenes akciónak itt, Magyarország kebelében való lebonyolítását. Máskülönben újból, legalábbis ugyanolyan igazságtalan és tragikus sérelem és csonkítás éri a magyar népet, az ország testét, mint annak idején a zsidó származású vagy vallású magyarok tömeges elhurcolásával és elpusztításával... 35