Erdmann Gyula: Deportálás, kényszermunka. Békési és csanádi németek szovjet munkatáborokban – Gyulai füzetek 4. (Gyula, 1990)

I. BEVEZETÉS

Befejezésül: a volt deportáltak Békés megyében egy-két éve rendszeresen megemlékeznek a tragikus napokról és a visszatérésről. A hazatérés 40. évfordulóját Berényben is, Gyulán is megünnepelték, istentisztelettel, misével, találkozókkal. 1990 júliusában, Berényben, Gyulán, majd augusztus elején Eleken volt találkozó; az utóbbin a Németországba kitelepített elekiek is részt vettek. Ma már beszélhetünk, emlékezhetünk, gyászolhatunk együtt. A szeretett szülőföld ismét szívesen várja és fogadja azokat, akik nem önszántukból mentek el annak idején egy-egy kis batyuval. Az erősödő kapcsolatok kis hidakat képezhetnek a remélt közös európai ház felé. Gyulán egyébként a legnehezebb években is volt egyesekben civil kurázsi. Ludvig István - nem kis kockázatot vállalva - hazahozta a kint, Szovjetunióban meghaltak névsorát. Czilli István németvárosi káplán, megint csak nem kis bátorsággal 1951 - 52 táján (másokkal együtt, közadakozásból) felállította a ma is a József templomban látható emléktáblát, a teljes névsorral. Igaz, nagyjából ugyanekkor, a templom renoválásakor, a bejárat feletti külső, gót betűs német feliratot, bibliai idézetet kerülendő a súrlódást - magyar nyelvűre cserélték. 26