Erdmann Gyula: Deportálás, kényszermunka. Békési és csanádi németek szovjet munkatáborokban – Gyulai füzetek 4. (Gyula, 1990)

III. VISSZAEMLÉKEZÉSEK - Utószó helyett

többen, mintegy 400-an jelentek meg a Szent József templomban. Jöttek mezőberényiek, s nagyon sokan a Gyuláról elszármazottak is. Szervezés nem volt, az oldottabb politikai légkörben spontán keresték egymást a volt sorstársak. A félelem megszűnt, már nem kell szégyenkezniük amiatt, amit bélyegként hordoztak magukban. A négy évtized elmúltával ismét egymásra találó meghurcolt emberek örömtől könnyező szemekkel ölelték át egymást. A misét fogadás, ismerkedés és beszélgetés követte. Számosan hallani sem akarnak a történtekről, emlékeiket a tudatalattijukba szorítják. A gyomai Bensrodt Ádám ugyanakkor társas utazást akart szervezni hajdani megpróbáltatásaink színhelyére, de elégtelen számú jelentkező miatt ez elmaradt. A gyulai Szőke János könyvben szándékozott megörökíteni történetünket, sajnos 1988-ban bekövetkezett halála, 67 éves korában, ebben megakadályozta. A hajdani események mai feltárását nehezíti a résztvevők fogyatkozó száma és előrehaladott kora. Az emlékek megkoptak, bizonytalanná és hiányossá váltak. Többek hadifogoly igazolványa is elkallódott az idők folyamán, dokumentumok a tanácsoknál nincsenek. Nyugdíjba vonulásnál a fogságban eltöltött időt ugyan az Országos Levéltár

5 igazolta (!), de a Nyugdíj Intézet a beküldött dokumentumokat visszatartotta. így ma már csak kevesen tudják papírral is bizonyítani a kényszermunkában eltöltött éveket. A hadifogságban töltött időket inkább a Hadügyminisztérium Központi Irattára tudja igazolni. Hiteles névsorok vannak az elszállítottakról a Békés Megyei Levéltárban. 157