Erdmann Gyula: Deportálás, kényszermunka. Békési és csanádi németek szovjet munkatáborokban – Gyulai füzetek 4. (Gyula, 1990)

III. VISSZAEMLÉKEZÉSEK - Dr. Such György (Szarvas)

szórakoztattak bennünket. Kialakítottak a tábor területén kézilabda-pályát, sőt táncteret is. Szerveztek futball csapatot, amely többször mérkőzött sikerrel a helyi ellenfelekkel szemben. Az igazsághoz tartozik azért, hogy ilyen plusz fizikai erőkifejtésre csak nagyon kevesen tudtak vállalkozni. 1948-ban már faliújságunk is volt hazai hírekkel és agitatív jellegű politikai szövegekkel. Egy nyáron lehetőség nyílott arra, hogy a novosahtyinszki táborba kerülteket hozzátartozóik meglátogathassák. Teherautón vittek át egy csoportot a kb. 30 km-re lévő lágerba, ahol berényieken (Gottschich Erzsébet) kívül doboziak, füzesgyarmatiak (Berg Ilona) és gyomaiak is voltak. Egy-egy szobában kb. 30-an laktak. A beépített tűzhely csövét (kimustrált ágyúcső) az ablakon át vezették a szabadba. A kielégítő fűtéshez a szenet kabátjuk alá rejtve lopták be a bányából. Egy ún. fürdő-épületben teknőkben mosakodtak. Sokszor volt úgy, hogy három bányász is ugyanazt a vizet használta. A munkabrigádok a 142-es majd a 141-es bányában, valamint a felszínen dolgoztak. A fizetés nagyságában és a juttatott élelmiszertalonok számában teljesen érthetetlen különbségek voltak. Még az ugyanazon csilléket párban tologatok között is. A pénz itt is csupán sovány élelem - kiegészítésre futotta. A láger és a bánya előtt alkalmi árusoktól lehetett tejet, sült tököt, kukoricát, napraforgómagot venni. A lekopott hazai ruházat pótlására ruhajegyet kaptak, melyet a kantinban válthattak be. A nők saját maguk varrták ruháikat. Időnként volt mozi, de fizetni kellett érte, így nem mutatkozott nagy érdeklődés iránta. Bebizonyosodott, hogy a rokonok, ismerősök ebben a lágerban is hasonló körülmények között éltek, mint mi. Egy későbbi alkalommal a novosahtyinszkiak egy csoportja viszonozhatta a látogatást. Bár a nyomorúságos körülmények miatt a nők mestruációja, a férfiak nemi érdeklődése általában szünetelt, mégis előfordultak terhességek és szülések. Inkább a láger területén dolgozók között alakult ki szerelmi viszony. A terhesek, az anyák és gyermekeik az aktuálisan hazatérő csoporttal hagyhatták el a lágert. 1947 második felétől a házasok már együtt lakhattak. Levelezésre az otthoniakkal 1945 második felétől nyílott mód. Leveleinket természetesen cenzúrázták. Ottlétem alatt 3 levelet és 4 hadifoglyok számára rendszeresített levelezőlapot írtam. Az otthonról érkezett posta szétosztása mindig izgalmas eseménynek számított. Csomagot nem kaphattunk. A szigorú felügyelet és ellenőrzések ellenére is előfordultak szökések. Az erre vállalkozók főleg a leherszerelvcnyeken elbújva igyekeztek kijutni a láger körzetéből. A próbálkozások azonban rendre meghiúsultak. A szökevény nem ismerte jól a nyelvet, az országot és a lakosokról sem volt könnyű megállapítani, hogy kitől kell tartania. Abban az időben nagyon sok civil hordta volt katonaruháját. A menekülő emberek hamar visszakerültek a lágerba, ahol elrettentő példaként kipellengérezték és hosszabb időre fogdába zárták őket. Fűtetlen, betonalzatú helységben, kopasz priccsen, csökkentett étrenden várták szabadulásukat. Megváltás volt számukra, ha idejük egy részét munkával tölthették. Egy meggondolatlan munkamegtagadás miatt magam is laktam egy hétig a fogdában. A szarvasi Zappé Pétert, sikertelen szökése után, Sahtiban katonai bíróság elé állították. Ugyanazon a napon több hasonló esetet is tárgyaltak. Hosszas kihallgatás után a fogdái elhelyezés mellett, a vizes 7-es 153