Erdmann Gyula: Deportálás, kényszermunka. Békési és csanádi németek szovjet munkatáborokban – Gyulai füzetek 4. (Gyula, 1990)

III. VISSZAEMLÉKEZÉSEK - Dr. Such György (Szarvas)

dezési és fenntartási, valamint ellátásunk költségeit. Csak miután a pénzügyi egyensúly pozitív lett, osztották ki a maradékot. A fizetést bérlista-szerű jegyzéken utalták ki. A levonások után a bányászok 110-120, a felszíni dolgozók 90 Rb körüli összeget kaptak. A tolmácsok fizetése 70-80 Rb volt. Az ételt étkezési jegyekre szolgáltatták ki. A bányában dolgozók kenyérfejadagja eleinte 1 000, a felszíni munkásoké 700, a műhely és konyha dolgozóié valamint a tolmácsoké 500 g volt. Később az első két kategória fejadagját 1 200 illetve 1 000 g-ra emelték, a többieknek az 500 g változatlan maradt. A kenyér kilójáért 1,2 Rb-t fizettünk. Járt havonta 50 dkg cukor, amit át lehetett váltani 1 kg kekszre. 1947-től a norma teljesítésekor a vájárok kalóriatalont kaptak, amelyre egy szelet kenyér, 20 g cukor és 30 g szalonna járt. Az előrelátó emberek otthonról élelemmel megpakolt katonaládákkal és vesszőkosarakkal jöttek el. Tartalékaikat beosztva, amennyiben nem romlottak meg az idők folyamán, hónapokig pótolni tudták a hiányos ellátást. Főleg a fehérje és vitamin deficitnek voltak kóros megnyilvánulásai: gyengeség, fogyás, vizenyő, bőrtünetek stb. Az ügyeskedők üzleteltek, amivel tudtak, így jegyekkel és talonokkal is. Voltak, akik "segítségükkel" 1-2 hét alatt megették havi kenyérfejadagjukat. Miután a kenyér volt az egyetlen komoly energiaforrásunk, a napi fejadag huzamosabb hiánya tragikus következményekkel járt. A híg levesek, az egy-két evőkanálnyi gabonakása, pár apró tengeri hal, két-három szem csontos hús, a savanyított zöldparadicsom, a cékla és káposztasaláta hosszabb távon a vegetálásra sem volt elegendő. Ilyen körülmények között halt éhen a szarvasi Müller Károly, miután ellopták egész havi kenyérjegyét. Hamar kialakult a helyi lakosokból a tábor előtt egy kis bazár, ahol szabadpiaci áron vásárolni lehetett. Fél liter tej 5, fél liter kukoricaliszt 10, 1 kg kenyér 16-18 Rbba került. Béren kívül pénzre szert tenni csak a még meglévő vagy "beszerzett" értékek eladása révén volt lehetséges. Sokan kenyerük egy részét adták el, hogy tejhez, tojáshoz, vagy a dohányosok füstölni valóhoz (újságpapírba sodort mahorka) jussanak. A praktikusabb emberek főztek, amit tudtak, még disznóparéjt is, csak hogy megtömhessék örökké éhes gyomrukat. A puliszka főzés mellett dívott a tömött, ragacsos kenyérből főzeléket főzni. Ami persze csak térfogat-, de nem energiabevitel növelést jelentett. Nem volt ritka esemény a tábor körül ólálkodó kutyák becsalogatása és leölése. Nagy port vert fel a szarvasi £wickli József esete, aki egy óvatlan pillanatban elfogta az egyik liszt (Izofatov) farkaskutyáját. A szobában két prices között felakasztva nyúzta meg, közreműködők segítségével, a padlóig lelógó hatalmas állatot. Az ügyeletes tiszt esti ellenőrző körútja idejére a latrinában rejtették el a tetemet, majd amikor a veszély elmúlt, folytatták a kutya feldolgozását. A másnap indított széleskörű nyomozás során azonban a társaság lebukott és a főbűnöst nyilvánosan megszégyenítették és fogdába zárták. "Diétánknak" azért akadt pozitív hatása is. A fekélybetegek, ha életben maradtak, általában meggyógyultak és a vasszeget is megették volna. Mindannyiunk számára nyomasztó volt az a lelki trauma, amit elhurcolásunk, a családtól való elszakadásunk, kiszolgáltatottságunk és reménytelen helyzetünk okozott. Berg Ádám (Mezőberény) naplószerű feljegyzéseiben ezeket az érzéseket szá151