Erdmann Gyula: Deportálás, kényszermunka. Békési és csanádi németek szovjet munkatáborokban – Gyulai füzetek 4. (Gyula, 1990)

III. VISSZAEMLÉKEZÉSEK - Egy állatorvos emlékezése „a magyar Bánátból” (Elek)

A férfiak fizetést is kaptak, a nők viszont alig, mert "nem jól teljesítették a normát" - holott ugyancsak igyekeztek jól dolgozni. Márpedig a kevés rubel is jól jött, hiszen kevéske kecsketejet - túrót és egyebet lehetett rajta vásárolni. Fürödni egyszer lehetett hetente. Szökés előfordult, de általában visszahozták az illetőt. Ismerünk olyat, aki ismét megszökött és sikerült is Elekre jutnia. Ez azonban keveseknek sikerült, hiszen nem ismerték a járást, nem tudták a nyelvet, idegenek voltak. 1946 őszén kerültünk haza, mint gyengélkedők. Az út hazafelé gyönyörű volt. Szép őszi időben utaztunk keresztül a csodálatos Erdélyen, a Királyhágón. Előbb azonban Foksániban kb. 2 hetet töltöttünk; ott sok hadifogoly is csatlakozott hozzánk. A többség egyébként 1947-48 folyamán indulhatott haza. 1947-ben már volt csoport, melyet egyenesen Németországba indítottak... Olyanokat is Németországba szállítottak, akiknek a családja Eleken maradt, de megesett ez fordítva is. Hazafelé, Debrecenben sokan kérdezték az állomáson: nem tudunk-e erről, vagy arról. Sokan csodálkoztak Debrecenben: nőket is elvittek a Szovjetunióba? 22 hónap után jutottunk vissza Elekre. Addigra megtörtént a kitelepítés is. Az édesanyám [ezt az asszony mondja] Eleken maradt, a nagyszüleim viszont Németországba kerültek. Elekről igen sokan lettek kitelepítve Németországba. Helyükre érkeztek egyesek a környékről, majd 1948-ban Szlovákiából kiebrudalt magyarok; ekkor ismét vettek el házat-földet németektől, hiszen másutt nem volt hely. Háromszor részesedett tehát az eleki németség a kollektív büntetésben: a deportáláskor, a földreform idején, amikoris sok sváb földet koboztak el a helyi hatóságok és végül az újabb telepítési hullám idején. Az Elekre betelepültek közül idővel többen is továbbmentek, nem gyökereztek meg Eleken. Feléltek mindent, amit kaptak, majd továbbálltak. Sokan persze meggyökeresedtek. Az egyik szomszédunk is felvidéki magyar család lett: az egyik gyermekük keresztszülői mi lettünk. Új világ indult útjára Eleken... Ma már kevés a német a faluban: sokan elköltöztek, az idősebbek közül sokan meghaltak. A vegyes házasságok már régen természetessé váltak, erős tehát az asszimiláció. Már csak az idősebbek beszélnek néha egymás közt németül. A nemzetiségi hagyományokat a pávakör őrzi úgy amennyire. Mi is csak éldegélünk: már minden nap egy ráadás. Egy állatorvos

1 emlékezése "a magyar Bánátból

2 1944 szeptemberében szállta meg községünket a Vörös Hadsereg. A front szeptember 24. és október 6. között a faluban állt. Délkelet Magyarországon, az aradi kerületben található községünkbe csak november végén érkeztek orosz rendőrök. Addig az átvonuló oroszok és a Romániából beözönlő csőcselék tartott minket félelembe ill. rabolt ki alaposan. Dr. Schimpl Mihály - Josef Schneider szíves közlése szerint. Elekről - ugyancsak Josef Schneider közlése. Az emlékezés németül megjelent a Das Schicksal der Deutschen in Ungarn (Dokumentation der Vertreibung der Deutschen aus Ost-Mitteleuropa II) c. kötetben, németül. E kötetet a Deutscher Taschenbuch Verlag adta ki - 45. és köv. old. 135