Erdmann Gyula: Deportálás, kényszermunka. Békési és csanádi németek szovjet munkatáborokban – Gyulai füzetek 4. (Gyula, 1990)

I. BEVEZETÉS

dot is. Engedélyt kért és kapott arra, hogy név szerinti felülvizsgálatot végezzen el. A kijelölt bizottság(kommunista, kisgazda vezetők és "jó magyarok") 250 embert javasolt mentesítésre. Ezt a parancsnok sokallta s a vita hevében kivágta: "ha csak egy csepp vér folyik ereiben, német"; majd elismerte, hogy az eleki vezetők álláspontja helyes, de hozzátette: egy bizonyos létszámhoz mindenképpen tartania kell magát. A főjegyző segítséget kért Orosházáról: kiküldöttek érkeztek, majd Debrecenből egy kormánymegbízott is. E belügyminisztériumi titkár újabb igazoló eljárást folytatott le s 228 mentesíthető személyt talált a névsorban. Ám minden hiábavaló volt, sőt végül az őrnagy már az 1899-ben született férfiakat, majd a kommunistákat és családtagjaikat is berendelte, ha német származásúak voltak. Egy apa elrejtette a lányát, ám ez kitudódott. Az orosz katonák addig verték, míg előadta a lányt. Mindkettőjüket deportálták. A helyi kommunista vezetőt, Kern Józsefet a szovjet parancsnok mentesítette volna, ezt azonban Kern elvi okokból nem fogadta el. Igen, ilyen is megesett... Mentesültek a 4 hónapon felüli terhesek és a szoptatós anyák, valamint az igazoltan munkaképtelenek. Január 11-én volt a gyülekező. Elekről és a járás községeiből, valamint Berényből is 1903 ember indult el hosszú útjára január 11-én, pontosan 13 órakor. A főjegyző megjegyezte: főként azokat vitték, akik magyar érzelműek voltak... Az egész térségben a legtöbb deportált Elekről került ki: 948 ember.

15 A megyei- és kormányszervek nem voltak tétlenek, ám hatáskörük és mozgási lehetőségük meglehetősen korlátozott volt. A Békés megyei alispán már 1945. január 2-án jelentette az eseményeket a belügyminiszternek. Leírta, hogy igyekezett a szovjet államvédelmis parancsnokot befolyásolni jelezve, hogy nem lehet a németeket kollektive fasisztának minősíteni. Kérte a miniszter közbenjárását a politikailag vétlen, a jobboldali mozgalmakban részt nem vett németek érdekében. Jelezte, hogy a deportálás pótolhatatlan munkakiesést fog okozni még az oroszoknak dolgozó hadiüzemekben is, továbbá a postán és más közhivatalokban.

16 Az alispán január 3-án a gyulai GPU parancsnokhoz fordult kérve, hogy a Vörös Hadsereg tartsa be ígéretét, miszerint a magyar közigazgatás nélkül nem intézkedik. Tájékoztatást kért és lehetőséget, hogy elmondhassa véleményét. Figyelmeztetett arra is, hogy a fegyverszüneti tárgyalások aláírás előtt állnak és az azt követő szovjet-magyar barátság nagy akadálya lehet egy elsietett intézkedés.

17 3-án távirat érkezett a debreceni Belügyminisztériumtól, amely jelezte: az orosz parancsnokság parancsot fog kiadni, mely szerint a gyulai németeket a magyar kormány igazolhatja s a vonatkozó rendelet 15 BML Eleki főszb. - 1945/78., 1945/10., 1945/482.; listák: uo. 1945/l.d. Vö. Zielbauer György: Adatok és tények a magyarországi németség történetéből (1945-1949) - Nemzetiségi füzetek 7. Bp., 1989. ill Das Schicksal der Deutschen in Ungarn (Dokumention der Vertreibung der Deutschen aus Ost-Mitteleuropa II.) - München, 1984. 40-45-, 63. 16 Békés megye alispánja a Belügyminisztériumhoz 1945. jan. 2. - BML. Alisp. - 1945/8. Nem hallgatható el: az alispán javasolta, hogy ha már munkások kellenek a Szovjetunióba, vigyék inkább a kétegyházi románokat, akik mindig ellenségesek voltak a magyarsággal szemben és nemrég is úgymond - Romániához kívántak csatlakozni. 1

7 Uo. 1945/26. 11