Erdmann Gyula: Deportálás, kényszermunka. Békési és csanádi németek szovjet munkatáborokban – Gyulai füzetek 4. (Gyula, 1990)

II. DOKUMENTUMOK - 20. Berg Ádám írásaiból - 20/b. El nem küldött levelek

lágerban, nincs miről beszélni, mindenki csak a hazamenésről akar tudni. Meguntam írni is, s közben lementem az udvarba; nagy zaj a mosókonyhán, zene, dalolás, tudja Anyukám, van akinek jól megy itt is, ezren felül keres, annak telik vodkára is. Megittak vagy két dl vodkát, s most dalolnak ész nélkül. Zene is került, nő is, s így tánc, s ebből én sem maradtam ki, s éjfélig táncoltunk. Egy kissé elfelejtettük a bánatunkat. Lefeküdtem 12 órakor, s egész délig aludtam, délután a magyarok játszottak fuballt az orosz iskolásokkal. Nem volt érdekes, de este lett s nem kellett munkába menni. Vasárnap, gyönyörű szeptemberi nap. Behunyom a szemem, s azt képzelem, hogy otthon vagyok, az ég gyönyörű, ahogy a nap vérvörösre festi az eget. Hogy lehet ilyen gyönyörű minden, amikor az emberek százezrei szenvednek? A honvágy gyötör, nem is tudom, mi lesz, ha kitelepítenek? Világcsavargó leszek! Este lett, kimegyek az udvarra, szól a zene, gyerünk táncolni. Egészen elfelejtettem, hogy internált vagyok, keringő, keringő állandóan, egy két fox s újból keringő. A nők a legszebb ruhájukban, persze mi is férfiak kihúzzuk magunkat, ahogy lehet. Ma görbe napot csinálok, nem megyek dolgozni. Éjjel tizenegy óra. Lefekszünk, s otthonról álmodunk. A görbe nap elég jól telik, a délelőttöt átvarrtam, s ebéd után aludtam cirka fél ötig. Álmodtam, hogy otthon az üzletben voltam és Bayerékat szolgáltam ki, Jóska is ott volt. 1947. szeptember 28. Kedves Anyukám! Megint elértünk egy szabadnapot, s egy vasárnapot erőben és egészségben. Ülök a meleg szobában, s olyan kellemesen érzem magam, mint otthon, amikor a hó még nem esett le, de már kint hideg van, s mi a meleg kányha mellől néztünk ki. Annál is inkább jól érzem magam, mivel a mai kenyerem még mind megvan, de oly jól vagyok lakva, hogy a cukros, olajos kenyér sem kell. Szinte furcsa, hogy nem hiányzik semmi, hogy nem kell törni a fejem a holnapon, hogy pénz van a zsebemben, mert még a másik el sem fogyott, már kaptam megint fizetést, 300 rubelt. Végre, amióta a berényiek hazamentek, most először mondhatom, végre egyenesbe jutottam. Most aztán megfogjuk a gyeplő - szárát, s beosztjuk. Egészség van, ez nagyon fontos, mert így dolgozom s a jövő havit is megkeresem. Pénz: 360 rubel s még a múlt hónap nincs leszámolva. Olaj: fél liter, tehát most nem kell venni! Cukor: 10 dkg, ez kevés, de 60 dkg-hoz jegy a zsebemben, amit nemsokára kiadnak. Tehát minden remény megvan arra, hogy még 3 hónapig bírom, csak aztán kerülök a lejtőre, ha minden kötél szakadna is. Az is fontos, hogy jól vagyok lakva. Vajon mivel? Hát leírom: Reggeli: fél liter tej s 4 adag püré kenyérrel. Ebéd: egy káposztaleves, 3 adag sűrű tészta, cukrosán; szóval vasárnapias. A ruhám is kitelel még valahogy, ha sikerül, veszek egy pufajkát, tehát az, ami egy orosz polgárnak kell ahhoz, hogy jól érezze magát, mindenem megvan. Mégis hiányzik valami, s mégis jövök, megyek, nem találom a helyem. Hiányzik a szabadság, s főleg maguk Anyukám, az otthon, az élet célja. Hiányzik valami! Petőfi azt mondta: 109