Erdmann Gyula: Deportálás, kényszermunka. Békési és csanádi németek szovjet munkatáborokban – Gyulai füzetek 4. (Gyula, 1990)

II. DOKUMENTUMOK - 20. Berg Ádám írásaiból - 20/a. Versek a lágeréletből

A kapuban még egyszer végig-sepert, Előbb a seprűvel, majd a két szemével S szíve örömében gyorsabban vert S én elindultam, búcsút intve kezemmel. Most sokszor eszembe jut, Hányszor megbántottam, Mert zsebpénzt nem annyit nyújtott, Amennyire én számítottam. Én ilyenkor durcásan otthagytam, Gyorsan elrohantam S 0 szomorúan szólott utánam: Hát, ha nincs több, honnan adjam? Szeméből hullottak a könnyek, Hát, miért is vagyunk szegények? Miért is nem telik mindenre, Hogy a Fiam hiányt ne szenvedjen? Hányszor visszahívott a kapuból Hogy megvigasztaljon, s én haragomból Bevágtam a kaput, de visszafordultam, Megálltam, s hosszan vártam, Aztán mégis megsajnáltam, Ahogy szomorú arcát láttam. Odamentem, s megsimogattam, Aztán én vigasztaltam. Örömmel telt arcát látom S szinte a hangját hallani hallom, Amint megkérdezi tőlünk: Jó volt e az ebédünk? Csak még egyszer ott lehetnék, Édesanyámmal egy asztalhoz ülhetnék, Vasárnap délután felöltözve, Vele sétálhatnék karöltve. 1947. augusztus 10.