Bácskai Vera: Gyula gazdasága és társadalma a XV-XVI. században - Gyulai füzetek 3. (Gyula, 1991)

BEVEZETÉS A XV-XVI. század fordulójáról fennmaradt viszonylag gazdag forrásanyag alapján megállapítható, hogy Gyula, mint nagynépességű, széleskörű önkormányzattal és egyéb kiváltságokkal felruházott, jelentős kézműves- és kereskedelmi központ az ország legjelentősebb mezővárosai közé tartozott. Felemelkedése a XV. század folyamán mehetett végbe, e folyamatról azonban olyan kevés adat maradt fenn, hogy legfeljebb a fejlődés néhány fontos állomásának rögzítését, illetve a felemelkedést elősegítő néhány fontosabb tényező meghatározását teszik lehetővé. A város gyorsütemű fejlődését elsősorban kedvező földrajzi helyzetének köszönhette. Az ártéri- mezőségi- erdőzóna érintkezési vonalán helyezkedett el, a Budáról Tiszavarsányon át Lippára és onnan a Maros völgyében Erdély felé vezető út fontos csomópontja volt. Emellett víziút, a Fehér-Körös kapcsolta össze az Erdély nyugati határvidékén fekvő bányavárosokkal. Kedvező közlekedési adottságainak köszönhetően korán nyert vásárjogot. Heti vásárát egy 1384. évi oklevél említi először és a sokadalom forgalmát nyilván növelte a IX. Bonifác pápa által 1390-ban engedélyezett 100 napi bűnbocsánat a gyulai plébániatemplom látogatói és támogatói számára.''' A fellendülés fontos tényezője volt az is, hogy amikor a XIV. század végén az uradalom a Losoncziak birtokába került, a földesúr Gyulát választotta rezidenciájául. Későbbi földesurai, a Marótiak ugyan kevesebbet tartózkodtak a városban, de a család tagjai gyakran időztek itt. A város jelentőségének emelkedésében fontos szerepet töltöttek be a birtokigazgatási funkciók. A XV. század elején még csak 43, a század végén, Corvin János földesurasága idején már 73 települést magába foglaló uradalom igazgatásának fő központja a gyulai vár volt; a két másik mezővárosban, Békésen és Simándon székelő tisztek a gyulaiaknak voltak alárendelve. Az uradalomigazgatásban betöltött szerep hozzájárult a város forgalmának növekedéséhez, a földesúri tisztek és a növekvő számú katonaság, még ha önkényeskedéseik időnként súlyos tehertételként nehezedtek is a lakosságra- egyúttal bővítették a helyi élelmiszer- és iparcikk fogyasztók körét. A város központi szerepkörét az is erősítette, hogy a legközelebbi jelentős városok, Szeged és Nagyvárad viszonylag messze, mintegy 100 km távolságra feküdtek. A XV. század végétől középfokú képzést nyújtó iskolája révén gazdasági és igazgatási szerepköréhez bizonyos kulturális kisugárzás is társult. A felsorolt tényezők összességének meghatározó szerepe lehetett abban, hogy