Bácskai Vera: Gyula gazdasága és társadalma a XV-XVI. században - Gyulai füzetek 3. (Gyula, 1991)

nemesi szomszédok jelenlétében 1516-ban iktatták be. Ugyanebben az utcában, polgári hajlékok között, a Körös réve mellett volt Dudics János alvárnagy háza is, korábban Kalmár János és Ferenc gyulai polgárok otthona. Ebben az utcában írták Össze a nemesített polgárok: Asztalnok Péter, Oláh János és Somogyi Ferenc ingatlanait is. Ezek szomszédai is az "előkelő", a földesúrnak és tisztjeinek gyakorta szolgálatokat tevő polgárok voltak, mint például a földesurának kölcsönt nyújtó Szőke Demeter, vagy a bíróviselt Ötvös család. Nemesi házak a város más negyedeiben is voltak: így például a Karkó utcában, ahol ajtósi Török Ferenc kúriáját 1515-ben 20 aranyforintért vásárolta meg a 64 már említett Gál ispán. A városban Patócsy Péter nemesnek is volt ingatlana. Figyelemreméltó, hogy a nemesek közül 1525-ben és 1527-ben egyedül Somogyi Ferenc fizetett censust. 3. A lakosság foglalkozási megoszlása A lakosság foglalkozás szerinti megoszlásáról már korábban,a kézművesipar és kereskedelemről szóló részekben szó esett. Összefoglalva az ott megállapítottakat: a családnevekből ítélve a polgároknak legalább egynegyede kézműves és kereskedő volt. Az iparból és kereskedelemből élők száma sem a név, sem szám szerint fel nem sorolt zsellériparosokat, a legényeket, inasokat, fuvarosokat és marhahajtókat is tekintetbe véve még jelentékenyebb lehetett. A gyulai lakosság foglalkozási összetétele kétségtelenül a városi társadalomra jellemző megoszlást mutat, még akkor is, ha a kézművesek és kereskedők, közülük különösen a módosabbak, nem szakadtak el a mezőgazdaságtól. Városias szükségletekre utal az írástudók - deákok, litteratusok - viszonylag sűrű előfordulása, mint ahogy a gyulai iskola városias, magasabb színvonaláról tanúskodik a bécsi és krakkói egyetemen tanuló gyulai diákok említése. Már egy 1422. évi oklevélben szerepel egy János deák, akinek a háza az Újfalusi utcában, a plébánia épületének közelében állt. 1493-ban az előkelőbb polgárok névsorában 3 litteratust találunk, az 1525. és 1527. évi censusjegyzékekben ugyanennyit, egyikük esküdt volt. Az 1550-es években is négy-öt gyulai deák nevével találkozunk a forrásokban. Aligha tisztelhetjük bennük a világi értelmiség képviselőit, hiszen az adatok nem tanúsítják, hogy tudásukat: latin nyelvismeretüket, jogtudásukat városi, vagy egyéb hivatali munkában kamatoztatták volna. Minthogy az 1520-as években a városi esküdtek között mindössze egy deák szerepelt, úgy tűnik, a magasabb képzettség igénye a városigazgatás teendőinél még nem merült fel. Ez az