Bácskai Vera: Gyula gazdasága és társadalma a XV-XVI. században - Gyulai füzetek 3. (Gyula, 1991)

száma két év alatt 39-el, 14%-al gyarapodott volna, míg a másik két mezőváros, Békés és Simánd adózóinak száma csaknem változatlan maradt, és az uradalom többi tartozékán a növekedés mindössze 7%-os volt. A betelepülők túlnyomó többsége tehát Gyulát választotta lakóhelyéül, és ez a város széleskörű kiváltságai, forgalmas vásárai ismeretében nem meglepő. Mégis, a növekedés kirívóan nagy aránya gyanút ébreszt és a jegyzékek névanyagának gondos elemzésére késztet. A censusjegyzekékben szereplő nevek azonosítását megkönnyítette, hogy az adózókat utcánként, azonos vagy éppen fordított sorrendben írták össze. Részleges néveltérés esetén (csak a keresztnév, vagy csak a családnév változása), vagy az azonos nevek ismétlődése esetén az egyes adózók az azonos szomszédok alapján azonosíthatók voltak. A szomszédok egyezése vagy eltérése segített annak megállapításában, hogy az újonnan felbukkanó nevek vajon minden esetben új háztartás keletkezését jelentették-e. Összehasonlítva az 1525. és 1527. évi jegyzékek névanyagát, kiderült, hogy leszámítva az özvegyeket és a más keresztnevet viselőket, akikről az azonos családnév, illetve az azonos szomszédok alapján feltételezhető volt, hogy az 1525-ben összeírt rokona lehetett, vagy a más családneveket viselőket, akikről viszont az azonos keresztnév és az azonos szomszédok alapján feltételezhető volt, hogy a névingadozás ellenére, amely főképp a foglalkozásnevet viselőknél volt gyakori, azonos az 1525-ben ugyanott összeírt adózóval, az 1527. évi jegyzékben 83 új név szerepelt. Ezek közül kétségtelenül új betelepülőnek tekinthető az a 44 személy, akinek a neve mellett a novicius, illetve két esetben a libertinus megjelölést jegyezték be. Ezek részben az 1525-ből ismert szomszédok közé ékelődtek be, 22-en pedig a tűzvésztől még 1525 előtt szinte teljesen elpusztult Sánta utcában telepedtek meg, egymás mellett. További 32 új név az 1525-ben összeíróttak helyén, azonos szomszédok között fordult elő. Ezek döntő többsége kifizette a censust, vagy ugyanolyan címen mentesült alóla, mint 1525-ben összeírt elődje. Minthogy az újonnan jötteket néhány évi adómentesség illette meg, ezek nem tekinthetők jövevényeknek. Inkább az gyanítható, hogy a már korábban összeírt adózó háztartásához tartozhattak azelőtt is, vagy azóta kerültek kötelékébe, például házasságkötés útján. A közösen gazdálkodó családoknál többnyire a családfő neve szerepelt az adójegyzékben, de az is megesett, hogy váltakozva, esetenként együttesen jelentek meg a különböző családtagok.*"* A nem vérrokonok, a vők, egy esetleges második férj rokonsági fokát a név nem árulja el. Az eltérő név esetén a censusfizetés ténye volt perdöntő annak megállapításánál, hogy az új név egy felbomlott régi