Draskovich József: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája – Gyulai füzetek 2. (Gyula, 1991)

II. Helytörténeti cikkek, tanulmányok - Bartók nyomában Gyulán. Illés Panna

Sokat nyomoztam ezután az Illés Panna és Borek András után, de hiába, senki se hallott róluk. Egy alkalommal aztán 1960 tavaszán a gyulai II. számú általános iskola egyik osztályában Bartók Béla gyulai népdalgyűjtő munkájáról beszéltem a tanulóknak. Elmondottam, hogy bár ismerjük azoknak a nevét, akik a sok szép dalt Bartók fonográfjába énekelték, nyomukra nem tudunk bukkanni. Az egyik nótafa Illés Panna volt, aki most (akkor 1960-ban) 72 éves lehet, a másik Borek András, aki ha él, 94 éves. Sajnos senki sem tud róluk. Ekkor váratlanul felpattant a kis Gerebenics fiú és szinte kiáltotta: - Én tudok róla! Ö az én nagymamám! Még aznap délután meglátogattam özvegy Demkó Józsefnét a Zrinyi tér 11. számú házban. Nem látszott meg rajta a 72 év. Fiatalosan mozgó, jókedélyű, értelmes asszonyt találtam. - Igen, a lánykori nevem Illés Anna. - Nem Panna? - Nem, engem sohasem hívtak a szüleim, sem a testvéreim Pannának, de Bartók Bélának jobban tetszett a Panna név, és így szólított. Demkóné szívesen, elevenen és színesen beszélt életéről. 1838-ban született Csórvason. Apja 20 holdas gazda volt kilenc gyermekkel. Amikor Anna elhagyta az iskolát, apja egy ebéd után maga elé állította az alig 12 esztendős kislányt, vállára tette két kezét és azt mondta neki komolyan. - Lányom, kenyeret még csak tudok adni, de ruházni már nem tudlak. Az anyja még aznap kézen fogta és beállította egy Prák Lajos nevű parasztemberhez pesztrának. Jó három esztendő múlva, 15 éves korában került Galgóczy Gézához, a csorvási grófi uradalom intézőjéhez konyhalánynak. Illés Annának sem az apja, sem az anyja nem dalolt sohasem. A majorban azonban sok fiúval és lánnyal szolgált együtt. Egyik a másiktól tanulta a nótákat. Galgóczyék két kislányát nagyon megszerette. így aztán, amikor Galgóczyt a gyula-szentbenedeki majorba helyezték át, velük jött ő is Gyulára. A szentbenedeki intézőház a gyulai határban, a benedeki iskola mellett volt. A ház előtti kiskert tele szőlővel és gyümölcsfával. A ház kétegyházi út felőli végénél nagy akácfa állott. Jól emlékszik rá, hogy Bartók Béla egy meleg nyári napon érkezett ki Szentbenedekre. Három napot töltött odakint. Az intéző kislányai akkor hat-nyolc évesek lehettek. A fiatal vendég szívesen elbeszélgetett velük, megmutatta nekik a fonográf működését, és jól mulattak azon, hogy a gép megismételte szavaikat. Az estéket a család a ház végénél levő nagy akácfa alatt töltötte. Az asztalon nagy petróleumlámpa égett. Bartók Béla ott állította fel a gépet. Galgó 93