Draskovich József: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája – Gyulai füzetek 2. (Gyula, 1991)

II. Helytörténeti cikkek, tanulmányok - Gyula város hatvan év előtt

•A vágtató évek a feledés ködébe vesztik a közelmúltat is. Félévszázad előtt már tétováz az emlékezet. Akik hatvan évvel ezelőtt mint gyermekek rúgták az utca porát, azoknak ma már hét évtized nyomja a vállát. xxx Mennyivel más volt akkor a város képe! A falusias, kövezetlen utcákon nagyobbára nádfedeles házak glédája sorakozott. Nyáron át rettenetes por, esős időben feneketlen sár volt. Alig volt utca, melyben pocsolyás kátyú ne dísztelenkedett volna. A város déli oldalán a mai "kolera-temető" szélén vígan kelepelt a szélmalom. A temetőt szélmalmi temetőnek is hívták. A város északnyugat felé csak a mai Árpád utca végéig volt építve. A megyeház mögötti Kis-Körös medre ott kanyargott el a mai Népkert déli oldala felé. A Kis-KörÖsön túl már mindenütt csak szőlők voltak. Gyula mezővárosnak az 1870. évi népszámlálásakor 18043 lakosa volt. A bírói pálcát Beleznai Péter földmíves viselte. Magyar- és Német-Gyula már 1857-ben egyesült egy várossá. A németek azonban még 13 év múltán sem tudtak ebbe belenyugodni. 1870-ben minden követ megmozgattak, hogy ismét különválhassanak. A megye azonban kérelmüket visszautasította. xxx 1870-ben sokat szenvedett a vetés a fagytól. Jó részét ki is kellett szántani. A termés még így is jól ütött be. Az időjárás azonban annyira esős volt, hogy még augusztus végén sem tudtak mindenütt elnyomtatni. Alig tudjuk elképzelni, mily nagymérvű állattenyésztés folyt itt ezelőtt 60 évvel. Nem volt ritkaság, ha egy hetipiacra 1000 sertést vagy 100 lovat hajtottak fel. A vásárokra felhajtott jószág száma pedig már egyenesen felülmúlja minden képzeletünket. Az 1870. Pál-napi vásáron körülbelül 35-40000 db sertés várt eladóra, a nyári kis vásáron pedig kb. 8-9000 szarvasmarha, 1800 ló, 13000 juh és birka volt. A hetipiacokon hosszú sorban árulták a mosolygós durcájú, foszlósbélű, gyulai kenyeret a "sütögető asszonyok". Amott meg óriási tábla szalonnákat árultak a szalonnás asszonyok. Leginkább a felföldi vasas tótok vásárolták, mázsáját úgy 25 forint körül. A piac és vásár sorsa az időjárástól függött. Ha esett, a kocsik megrekedtek. Köves út csak egy volt, amelyik Sarkadról Csabára vitt a vásáron át. 1870ben végre vasutat kapott a város. 00