Draskovich József: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája – Gyulai füzetek 2. (Gyula, 1991)

II. Helytörténeti cikkek, tanulmányok - A szabadságharc emlékei a Városi Múzeumban. (Schrőder Gotthárd honvédőrmester emlékirata)

VI. Karánsebesen a foglyokat a stokkházba kísérték. Börtönük ajtaján hatalmas lakat éktelenkedett. A kínzó bizonytalanság egész éjjel nem hagyta őket nyugodni: "Másnap reggel - regélik az elsárgult sorok - kinyitották a börtönt nyolckor! Kommt Heraus ihr Kossuth-Hunde! Gyertek ki, Kossuth kutyák! - leszedték a - nem illó ide írnom, minek az - ajtaját. A földre rakták. Ahányan voltunk foglyok, annyi darab húst raktak az ajtóra. Fresst Hunde! Zabáljatok, kutyák! Éhesek voltunk. Nem tehettünk egyebet, mint tűrtünk és szenvedtünk." "Karánsebesről Lúgosra hajtottak bennünket, mint a barmokat. Ott a kórház udvarán nagy sár volt. A szegény sebesültek a házeresz alatt feküdtek. Az eső rájuk esett". "Lúgosról Temesvárra hajtottak bennünket. Két hétig voltunk itt a kazamatákban. Ételünk félig volt csak megfőzve, de sózva nem. Vizet is szűkön kaptunk. Ezerhatszáznak egy akó vizet adtak egy napra. Még csak csuprot sem adtak hozzá." "Egy reggel jött a parancsolat: Kossuth-Hunde, marsch hinauf! Felkísértek bennünket a várba." És minden különösebb teketória nélkül valamennyiüket besorozták a dicsőséges osztrák ármádiába. Nevüket törzskönyvbe iktatták. Schrődernek azonban volt magához való esze. Mikor megkérdezték tőle: Wie heisst Er? Hogy hívják? Azt felelte Georg Rédai. "Aztán négy ágyút irányoztak a négyszegre és fegyveres horvát katonák járkáltak mellettünk. A felesketést diktálták. Mink az esküt híven mondtuk: A két és 69 fel prófontot mi semmiféle viszontagságban el nem hagyjuk! Utolsó csepp vérünkkel oltalmazzuk! Mikor megvolt a nagyszerű esküvés, egy kapitány és egy főhadnagy 50 fegyveres horváttal kísértek bennünket a Józsefvároson át faluról-falura Szlavónia felé." VII. Az osztrák hadseregbe besorozott honvédeket egy-kapitány vezénylete alatt ötven fegyveres horvát katona kísérte Szlavónián keresztül. A lakosság meglehetős ellenszenvvel fogadta őket. A sok gúny és szitokszó közt még talán a "Kossuth-kutya" volt a legenyhébb. A kísérő kapitány azonban úgy látszik, derék gondolkodású, kemény katona volt, aki a gúnyolódásnak egy-kettőre végett vetett. Az előre küldött szálláscsinálókkal ráüzent a bírókra, hogyha még egy csúfondáros szót hall, szétlöveti az egész falut. Sőt, egy alkalommal néhány 77