Draskovich József: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája – Gyulai füzetek 2. (Gyula, 1991)

II. Helytörténeti cikkek, tanulmányok - A szabadságharc emlékei a Városi Múzeumban. (Schrőder Gotthárd honvédőrmester emlékirata)

mány vonatkozik. A Gyuláról Aradra kísért fogoly honvédek múltkor említett jegyzékén kívül ehelyütt még csak egy hirdetményt és egy nyugtát ismertetünk. A hirdetményt 1849. szeptember 19-én adta ki a cs. kir. hadifőparancsnokság magyar, német és tót nyelveken. A megye minden községében kihirdetett rendelet így szól: "A hadi főparancsnokság tudomására jutván, miszerint azon helyeken, hol katonai szállítmányok keresztül utaznak, több lakosok találtatnak, kik a cs. kir. hadseregbe besorozott s illető hadtestükhöz beosztandó honvédek elszökését elősegíteni, sőt erre buzdítani merészkednek. Ezen vétkes visszaélés egyszer s mindenkorra leendő megszüntetése tekintetéből rendeltetik, miszerint: azon polgári egyén, ki a cs. kir. hadseregbe besorozott s elébb a felkelő seregben szolgált egyént a cs. kir. hadseregből! elszökésre buzdít, szökését elősegíti, vagy a szökevényeknek bármi nemű kedvezést tesz, hadi vagy a körülmények szerint rögtön ítélő törvényszék elé állíttatik. Ellenben mindazok, kik illyentén szökevényt elfognak s a katonai hatóságnak átadják, törvényszabta 24 forintnyi díj kifizetése biztosíttatik. A cs. kir. hadi főparancsnokság" . Egy sereg Kossuth-bankó mellett ott van végül egy nyugta 1849. október 6-áról. Ez annyiból érdekes, hogy magyarázatát adja, hogy honnan származik az a sokszor emlegetett szólásmád, hogy mehet a sóhivatalba. A szabadságharc bukása után a Kossuth-bankókat legtöbb helyen a monopóliumsót árusító sóhivatalok szedték be. íme egy nyugta: "Nyugtatvány Nyolcvanhét for. 15 kr-ról, melyeket... felsőbb helyre átadás végett hogy általvett, ezennel bizonyítja a királyi szatmári sóhivatal." Márpedig, aki rebellis bankóit reménybeli cs. kir. bankjegyekért szolgáltatta be, az ugyan várhatott rá ítéletnapig... vagyis mehetett utánuk a sóhivatalba. * A felettünk immáron egy évtizede elviharzott világégésnek aligha lesznek oly szenvedélyes mesemondói, mint a vérbe áldozott negyvennyolc legendás küzdelmeinek. És ez érthető is. Akármily keményen állta is meg a sarat a világháború acélsisakos honvédja, az a világrengés nem a mi háborúnk volt. Oka, célja homályba vesző, érthetetlen volt. Nem úgy a szabadságharcé. Akkor mindenki érezte, hogy a harc a szabadságáért, a magyar rónáért, a magyar bércért folyik. C..)

66 A hosszú téli fonókákon, fosztókákon a rokka pergése is elnémult, mikor szóba kezdett, aki színről-színre látta Kossuthot, Dembinszkyt, Guyont... Névna71