Draskovich József: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája – Gyulai füzetek 2. (Gyula, 1991)
II. Helytörténeti cikkek, tanulmányok - A vagabundusok
később, 1861-ben is szívesen adott az elnyomorodott honvédeknek 10 forintot. Ez tehát nagy vonásokban megyénk legrégibb céhének története. A maga idején betöltötte hivatását. Megvédte az ipar becsületét s az iparosok érdekeit. S oly összetartásra nevelte tagjait, mint egyetlenegy másik céh sem. A céh megszűnte után a csizmadiamesterek társulatba tömörültek, amely az ipartestület keretén belül ma is a legnagyobb egyetértésben tartja össze a mestereket. (Békésmegyei Hírlap, 1929. nov. 17. 2-3. p., dec. 1. 2-3. p., dec. 15. 2. p., dec. 25. 7. p., 1930. Jan. 12. 2-3. p., Jan. 19. 2-3. p., febr. 9. 2-3. p.) A VAGABUN0USOK A szegénysorsú diákok manapság a mind gyérebben csurranó ösztöndíjak meg a kevésnek kijutó tandíjmentesség segítségével végzik el tanulmányaikat. Régebben az egyházi intézmények és bőkezű alapítványok egész sora támogatta céljuk elérésében a törekvő, de vagyontalan ifjakat. Egy-két évszázaddal ezelőtt azonban nem voltak még mai értelemben vett diákjóléti intézmények, a diák maga személyesen kopogtatott a jószívű adakozók kapuján. Sátoros ünnepeken a protestáns diákok ma is eljárnak legációzni. Emellett azonban volt a diákok számára a pénzszerzésnek egy másik módja is, a mendikálás. A mendikáns diák faluról-falura, házról-házra járva szedte össze a továbbtanulásra szükséges költséget. Közben-közben egy-egy helyen sokszor évszámra is megmaradt: segédtanítóskodó praeceptorként oktatgatta az aprónépet az ábécére. Közben az orruk alatt serkedező legénytollból kunkora bajusz nőtt. Hosszú szárú csibukkal járták már az ország útját. Volt, akinek batyuhordozó inaskája is került. A csárdákban és kocsmákban mindenütt szívesen látták az ilyen meszszeföldet járt diákot. Abban az újságot nem ismerő, 200 év előtti világban kincset ért egy ilyen világjáró. Kínálták is váltig borral, ákovitával, vagyis pálinkával. Csoda-e, ha a legénykorban járó véndiák ugyancsak rákapott a kancsór a? A könnyen hulló garas sok diákot arra vitt, hogy a diákoskodásból csak a mendikálást, azaz a koldulást folytatta. Ezek a kóbor diákok aztán, akiket vagabundusoknak neveztek, valóságos céhekbe álltak össze. Volt céhmesterük is, akit provinciálisnak hívtak, egy rendesen minden hájjal megkent véndiák, aki felosztotta a vagabundusok közt az országot. Az ország minden zegét-zugát végigkolduló és kocsmázó vándordiákoknak viszont a céh kasszájába is kellett valamicskét befizetniük. Az összekoldult pénzen, az innen-onnan elemelt zsákmányon aztán megosztozol
