Draskovich József: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája – Gyulai füzetek 2. (Gyula, 1991)

II. Helytörténeti cikkek, tanulmányok - A gyulai céhek története. Adatok a bőriparok történetéhez. A csizmadia céh

Valamennyi mester közt Hegyi István uramnak került legtöbb pénzébe az odamondogatás. 1823-ban a nyílt piacon, ország-világ előtt, legazemberezte egyik mestertársát. Fizetett is egy forintot. Még abban az évben történt, hogy egy piacon nyolc pár csizmát akasztott le sátráról egy szemfüles tolvaj. Hegyi uram azonban a szomszédos mesterekre gyanakodott. Ki is hányta minden csizmájukat a ládájukból. Persze hiába! S méghozzá két forintra is büntették. Rávaló esztendőben az aradi vásáron a sátorrend kérdésébe ártotta bele magát. Sőt, mi több, még pofozkodni sem átallott. Ez az ügy is 2 forintjába került. - 1830-ban megint az aradi vásáron támadt újabb kellanetlensége. Mestertársai kora reggel a sátrakat építgették. Egyszer csak elrikkantja magát Hegyi uram: - Fékom teremtette! Ni, hogy kötözgetik a sátort a szegények. Am Pete József sem volt rest. Jól odamondogatott neki. Huncfutnak és "szoknya után boldogultnak" nevezte, ami tapintatlan célzás volt arra, hogy Hegyi uram mester leányát vette el, s így csak fél mestertaksát fizetett. S a végén, habár megkapta a magáét, Hegyi uramnak megint csak 2 forintot kellett fizetnie. •'•"•. 1832-ben aztán emberére akadt. Jóllehet, kicsi híján pofont is kapott, ismét megbírságolták. - 1837-ben végre nagyobb baj is történt. Együtt iddogáltak és kártyáztak a mesterek. Úgy látszik, Hegyi uramnak nemigen kedvezett a szerencse, mert társait meghuncfutozta. Szóra szó! A vége az lett, hogy Hegyi uramat levonták és alaposan megvérezték. A céh ezúttal salamoni ítéletet hozott. A durvább félt 2 forintra ítélte, hegyi uramat pedig, mint aki kezdte, egyre. Ugy látszik, vagy az idő járt el Hegyi uram felett, vagy pedig a rajta esett csúfság térítette észhez. Ez időtől fogva nem találjuk nevét a büntetések lajstromán. Ellenben két évre rá, 1839-ben mint higgadt, bölcs életű mestert a céhmesteri székbe emelte mestertársai bizalma. A büntetéspénz tehát a kántorpénz, meg a különféle taksák mellett állandó bevételi forrása volt céhnek. Kérdés már most, hogy mire fordította a céh a jövedelmét? Volt elég helye a pénznek. Mindenekelőtt átlag 30 évenként új zászlót kellett csináltatniok. A céhláda meg a jegyzőkönyvek sem tartottak örökké. Aztán meg minden gyülekezet kisebb-nagyobb költségekkel járt. Ilyenkor a céh kontójára főzött már jó előre a céhmesterné asszonyom. Hogy mennyibe került az eszem-iszom, rávilágít ez a két adat: egy 1789-i megállapítás szerint az utolsó négy év alatt 244 Ft 18 kr ment ki ételre és italra. 1814-ben pedig csak egy közös ebéd 63 forintba került. Óriási összegek abban az időben! Katasztrófa csak két ízben érte a céh vagyonát. 1812-ben a devalvációkor a 59