Draskovich József: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája – Gyulai füzetek 2. (Gyula, 1991)

IMPLOM JÓZSEF ÖSSZEGYŰJTÖTT KISEBB ÍRÁSAI - I. Régészeti írások - Gyula város története. Az őskortól Gyulamonostoráig (1214-ig)

melynek sírjaiból sok díszes Övveret került elő. Bizonyára nem sokkal a hon­foglalás utáni időkből való a múlt század második felében a volt megyeháza (a mai városi tanács) udvarán talált magyar lovassír ezüst berakású kengyelekkel. GYULAMONOSTORA. A honfoglaló magyarság letelepedése nemzetségenként (törzsen­ként) történt. A Körösök vidékét a Gyula-nemzetség vette birtokába. Gyula nem­zetségfő Bizánccal keresett kapcsolatot. Onnan hozott térítőket, és maga is a keleti kereszténységet vette fel. A második világháború küszöbén a Kígyósi út jobb oldalán a téglagyár új agyagkitermelő gödrében gazdag magyar-szláv temető­re bukkantak. A sírokból több tömör és csuklósan nyíló bronz ereklyetartó ke­reszt és egy 950 körül uralkodó görög császár kis aranypénze került elő. A le­letek tanúsága szerint az ezredforduló táján itt élt lakosság görög szertartá­sú, keleti keresztény vallású volt. Ezt bizonyítja egyébként a múzeum 1934. évi ásatásai során Csöke György pejréti földjén feltárt kerekegyház is. Az Er­délybe húzódott Gyula-nemzetség Körösök vidékén maradt részének vezére, Aj­fl tony az 1020-as évek vége felé, majd negyed évszázad múlva a Csolt-nemzetség feje, Vata is nyíltan szembeszállt az Árpádoknak a nyugati kereszténység és a feudalizmus terjesztésére irányuló törekvésével. A fegyveres harcban azonban mindketten alulmaradtak. Bukásukkal birtokaik királyi kézre jutottak, és I. András uralkodása alatt (1046-1060) kialakulhatott a békési vár körül a kirá­lyi vármegye. Gyula környékén az első okleveles adatunk Dobozról van. 1057-ben I. Géza király a garamszentbenedeki apátságnak három háznép szolgát adott, akik az apátság disznait ott legeltették, ahol a király sertései legeltek. 1138-ban II. Béla adott Dobozon 9, a szomszédos Sarkadon 10 háznép szolgát a dömösi prépostságnak. Hogy a mai gyulai határban is folyamatos volt az élet, bizonyítják a szeregyházi és fövenyesi határrészen feltárt román kori templo­mok és temetők. Szeregyházán a templom körüli temető legrégibb sírjaiból I. László (1077-1095) dénárjai kerültek elő. Fövenyesen a temető hat teljesen há­borítatlan sírjában minden csontváz fogán egy-egy XI. századi dénár volt. Gyula régi nevével először 1214-ben találkozunk. (Az időpont érzékeltetésé­hez elég két jelentős történelmi eseményre utalnunk. A kis település nevét elő­ször egy latin nyelvű alapítólevél említi egy évvel Bánk bán összeesküvése után és nyolc évvel az Aranybulla megjelenése előtt.) Az 1214. évi (1334-ben átírt) leleszi alapítólevélben Boleszló váci püspök Árpa (valószínűleg a mai Bihar megyei Árpád) falut a gyulai monostornak adta. Az alapítólevél megfelelő része így hangzik: "ad petitionem capituli űulensis et abbatis, qui Laurentius vocabatur". Ez az adat régebben is ismeretes volt, de úgy fordították, hogy "a gyulafehérvári káptalan és apát kérésére, aki Lő­33

Next

/
Thumbnails
Contents