Draskovich József: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája – Gyulai füzetek 2. (Gyula, 1991)

IMPLOM JÓZSEF ÖSSZEGYŰJTÖTT KISEBB ÍRÁSAI - I. Régészeti írások - A Városi Múzeum ásatásai. A szeregyházi Árpád-kori templom

Az első kérdés már mostan, hogy hogyan szállították oda a terméskövet és a rengeteg kavicsot, hiszen kövesút akkor még nem volt. (A megyében még százötven évvel ezelőtt egy kövesút sem volt.) Itt is úgy, mint a törökzugi templomhoz, hajón. A törökzugi Kis-Körös valamikor a Fehér-Körös egyik főága volt. Szeregyházán a Fekete-Körös egyik medrének nyoma látszik még ma is a hátas, dombos hely körül. A kőanyagot tehát hajón hozták ide. Vajon a téglát honnan vették? Az ásatás erre is megfelel. Megtaláltuk ugyanis azt a hatalmas háromosztatú kemencét, amelyben a nagyobb méretű téglákat égették. Sőt egy másik kisebb, kétnyílású kemence is napfényre került, amelynek boltozott nyílásai a későbbi kisebb méretű téglákkal voltak kitöltve. Ezeken a téglákon oldalt a készítő három-három ujját benyomta formáláskor, így ezeken könnyen felismerhető jegy van. Miután a kétféle téglát és azok kemencéit sikerült megállapítani, csak egy dolog hiányzott még: hogy melyik tégla melyik időből való, vagyis mikor épült a templom és mikor javították illetve építették újra. Ezekre a kérdésekre a temető adta meg a feleletet. A templom körül ugyanis a középkorban mindig temető volt. Szent László és Könyves Kálmán dekrétumai kalodába zárással büntették azt a nemest, aki a faluban elhalt rabszolgáját és azt a falusi bírót, aki a faluban elhalt vándort, vagy szegényt nem a templom mellett temette el. A temetőnek csak egy kis részét tártuk fel. Ezen a kis területen azonban 251 sírt vizsgáltunk át alaposan. A temető sírjainak egy részében a csontváz szájában vagy fogán, kis pénzdarabot találtunk. Akkor ugyanis a tehetősebb halottakkal ékszereket (karperecet, fülbevalót, hajkarikát, gyöngyöt, gyűrűt) temettek és szájába obulust -tettek. Ezek a pénzdarabok azután pontosan meghatározták a temető és a templom korát. Legrégebbiek közöttük Szent László dénárjai. (Uralkodott 1077-től 1095-ig.) Legtöbb Könyves Kálmán idejéből való (1105-1116). Az egyik sírban, amelyben Könyves Kálmán dénárja volt a csontváz száján, a fej körül kezdetleges sírboltképpen a régi méretű téglák voltak felállítva egymás mellett. Viszont egy másik sírban talált érem, mintegy százesztendővel későbbi időre mutat. Az ásatás nincs az idei munkával befejezve, jövőre feltárjuk a temető többi részét is. Befejezésül most csak egy érdekes sírról emlékezünk meg. Egy sírban ugyanis egy férfi és jobbján egy nő csontjai pihentek. A férfi hatalmas, majdnem öles termetű volt. Úgy temették el őket, hogy a férfi jobb kezét a nő baljára tették. A kettős sírt Wenckheim 3ózsefné grófné őméltósága áldozatkészségéből be21