Draskovich József: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája – Gyulai füzetek 2. (Gyula, 1991)

IMPLOM JÓZSEF ÖSSZEGYŰJTÖTT KISEBB ÍRÁSAI - I. Régészeti írások - A gyulai törökzugi ásatások

váltak. Amikor ezeket a tanács 1556-ban Kassára vitette és később eladatta, alig néhány gyulai polgár emelt érte szót. Ugyanabban az évben hagyták el a ferencrendiek is kolostorukat. Drágaságaikat azonban nem szedte el tőlük senki sem. Minden vagyonukat, kelyheiket, miseruháikat magukkal vihették. Alig lehet elhinni, hogy a protestánsok űzték volna el őket. Ez esetben ugyanis tőlük is elszedték volna egyházi szereiket. Nincs is annak semmi nyoma, hogy a tanács vagy a várkapitány zaklatta volna szerzeteseket. Ha nem is nézték őket jószemmel, nem is üldözték. Hiszen a szerződésileg biztosított gabonát és egyéb élelmiszereket Mágocsi Gáspár várparancsnok a legutolsó évig kiszolgáltatta részükre, mint ahogy a szintén protestáns báró Kerecsényi László is kiszolgáltatta még öt év múlva is az ugyancsak ferencrendű beginák élelmiszer járandóságát. Nem is a protestánsok, hanem mások elől menekültek el a gyulai barátok. 1559-ben az eladott egyházi drágaságok ügyében a pozsonyi káptalan előtt Walkay Kelemen gyulai bíró többek közt ezt vallotta: "Gyula város egyházi szerei a város polgárainak egyetértésével és akaratával Kassára vitettek és Varga Mihály volt gyulai polgárnál letétettek, végezetül a polgárok az ellenséges rajta ütésektől és támadásoktól félvén, nehogy a várost és a várat, magukat, feleségüket és gyermekeiket a török által elvesszék, az elkerülhetetlen kényszerűségtől indíttatna, amint a tanú emlékezik, 1100 forintért eladták. Az összeget a vár erősítésére, fegyverek és hadiszerek vásárlására fordították." Valóban, abban az évben a lippai törökök ismételten megpróbálkoztak a ' város bevételével. Kászim basa vezérlete alatt több ízben kemény támadást intéztek a gyarló sövényekkel körülvett város ellen. Minden próbálkozásuk azonban az őrség éberségén és elszántságán meghiúsult. Különösen 1556. augusztus 12-én pusztított itt a török. A védhetetlen külvárost valószínűleg teljesen feldúlta és égette. A ferencrendiek vagy a kolostor hatalmas falai közé, vagy a várba húzódva, megvárták a török dúlások végét. Mikor aztán minden elcsendesedett, öszszeszedték minden kincsüket, drágaságaikat, és Gyuláról a biztosabb Ecsed várába vonultak, nem a protestánsok, hanem a törökök elől menekülve. X. Az államsegélyen megkezdett ásatás folytatását csak dr. Lindenberger űános apostoli kormányzó úr 200, dr. báró Apor Vilmos apátplébános úr 100 pengős egyházi segélye és dr. Scherer Ferenc gyárigazgató úr 50 P-s adománya tették lehetővé. Azt a területet, amelyen a templom szentélye és kolostorépületének egy ré18