Draskovich József: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája – Gyulai füzetek 2. (Gyula, 1991)

III. Néprajzi írások - Néprajzi teendőink Békés vármegyében (Békés megye néprajzi irodalmának bibliográfiája)

kodalmak, betlehemjárások és disznótorok meleg hangulata. Különösen azokra a hagyományokra kell nagy figyelemmel lenni, amelyek kiveszőfélben vannak. Ahol kerül még javasember, tudósasszony, piócás ember, kenyérsütő asszony, hajdani vőfély, szélmolnár, ezermester, szűrszabó, takács, elsősorban ezek tudományát kell megmenteni. A régi halász-, pásztor- és falusi élet már feledésbe ment, ezernyi adata a vármegyei, városi és községi levéltárak jegzőkönyveiben várja a fáradtságtól vissza nem riadó, lelkes kutatót. Kiktől gyűjtsünk? Lehetőleg olyanoktól, akiknek tudását másutt látott, hallott és olvasott dolgok nem zavarják. Tehát olyanoktól, akik falujuktól, tanyájuktól nem jártak messze, keveset olvasnak, főleg öregektől és elsősorban asszonyoktól, akik a hagyományokat jobban őrzik, mint a férfiak. Öreg halászok, pásztorok, csőszök, tanyásnak sokszor valóságos kincsestárai a régi népi tudásnak. Minden feljegyzett adat után írjuk oda a gyűjtés helyét és annak, akitől az adatot szereztük, nevét, vallását és életkorát. Hogyan gyűjtsünk? Mindenekelőtt ne tévesszük soha szem elől, hogy nincs külön szellemi és külön tárgyi néprajz. A szellemi néphagyományoknak is megvannak a tárgyi vonatkozásai, a néprajzi tárgyakhoz is fűződhetnek szellemi hagyományok. Ezeket a legapróbb részletekig tudjuk meg és mindjárt a helyszínen jegyezzük fel úgy, ahogy hallottuk. Ne szépítsünk rajta. Ragaszkodjunk a közlő 190 szavaihoz es lehetőleg hangtani hűséggel jegyezzük fel a szokáshoz, munkához és tárgyhoz fűződő, teljes szókincset. Ami szükséges, rajzoljuk és fényképezzük le. Különösen akkor fontos a fényképezés, ha népszokásokról, népi foglalkozásról, általában, ha meg nem szerezhető néprajzi tárgyakról van szó. A régi családi fényképek használható viselettörténeti anyagot nyújtanak. Azt talán mondanunk sem kell, hogy akitől gyűjteni akarunk, annak bizalmát meg kell nyernünk. Ennek legjobb módja, ha a dologban jártasak vagyunk és magunk is elmondjuk, hogy másutt mi a szokás, mit hisznek. Természetesen vesztett ügye van annak, aki a néphitet kineveti vagy babonának bélyegzi. Legfeljebb abban lehet maradni, hogy a régiek így hitték. Ki gyűjtsön? Mindenki, aki pusztulásba menő néprajzi hagyományok megmentését szívén viseli. Elsősorban azokra gondolunk, akik már foglalkozásuknál fogva állandóan érintkeznek a néppel és a nép bizalmát bírják. Bizonyára a népművelők, tanítók, tanárok, lelkészek, jegyzők és orvosok sorából fognak kikerülni azok, akik a néphagyománymentő munkába bekapcsolódnak. Természetesen az biztatna a legnagyobb eredménnyel, ha a népi gyógyítást és kuruzslást orvosok, a 145