Draskovich József: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája – Gyulai füzetek 2. (Gyula, 1991)

III. Néprajzi írások - A köröstarcsai hamistanú-mondához

zughoz és Márkus-örvényhez fűződik. - Hogy a Márkus-mondának halászvonatkozása is van, elég a Szabó Károlytól közölt köröstarcsai monda befejező részére hivatkoznunk: "Azóta is, kivált holdvilágos éjenként gyakorta látják őt a halászok az örvényből fölmerülni, kikhez minthogy életében is mindig izgága volt, rendesen e kötődő kérdést szokta intézni: oldjak-e vagy kössek? S ha a tapasztalatlan halászlegény azt találja felelni: oldjon, az egész hálót úgy megbontja, hogy egyetlen szállá változik; kössön, a hálót olyan csomóba gömbölyítja, hogy soha többé ember ki nem bontja." Abban az időben, amikor a határ nagy részét évről évre árvíz borította, természetesen a határperekben is gyakran szerepelt a vitás területek halászata. így volt ez az ismeretett 1728. évi határperben is. A tárcsáiak egyik érve az volt, hogy a vitás területnek "az vizét is árvízben vagy arra való időben Marossával /marázsa nevű hálóval/ vagy más eszközökkel halászták". d) A néphagyomány Körösladány több határperének emlékét tartotta fenn. A Sebes-Körös bal partján, a ma is meglevő Mihályhalom mellett van a régi Mihály-zug, mellette egy lapály húzódik, végén a Bakzuggal. Ott van egy régi határárok, ott esküdtek meg a tarcsaiak, hogy tárcsái földön állnak. Azon is állottak, mert a csizmájukba tárcsái földet tettek. Ez a mondatöredék közel áll az 1728. évi határperhez. A ladányiak valamikor a szeghalmiakkal is pereskedtek egy határrészért. Ma a Sebes-Körös hullámterébe esik a régi Kasznárzug. Ennek egyik része ma Körösladányhoz, a másik Szeghalomhoz tartozik. Egy szeghalmi ember a csizmájába szeghalmi földet tett, és megesküdött, hogy szeghalmi földön állt. A szeghalmiak így meg is nyerték a pert. Ezt a földdarabot ma is Pereszugnak nevezik. (1951-ben jegyeztem fel H. Tóth Sándor 82 éves körösladányi földművestől.) A szeghalmi adatközlók még azt is tudják, hogy amikor a határt megállapították, a gyerekeket kivitték a pereszugi határhoz, és tizenkettőt vágtak a fenekükre, hogy soha el ne felejtsék, hogy hol megy a határ (1951. saját gy.). e) A hamistanú-mondák állandó eleme, hogy a vitás területet jogtalanul követelő fél tanúja hazai földet tesz jóelőre a talpa alá, "hogy - a Szabó-féle köröstarcsai monda szavai szerint - majd ne hamisan esküdjék". Márkus így tévén "a hely színére a bírósággal kiment, s ott az élő istenre megesküdött, hogy azon föld, melyen ő áll, körös-ládányi föld". Erről a csalafintaságról a fent említett körösladányi (bakzugi) és szeghalmi (pereszugi) mondában is szó van. A bírák éltek is a gyanúperrel: a tanúkkal lehúzatták a csizmájukat, és a vitás földön mezítláb állva kellett megesküdniük. Az 1728. évi határperben is "Stephanus Juhos... levetvén csizmáját (:uti moris esset:) alván a lapály la134