Draskovich József: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája – Gyulai füzetek 2. (Gyula, 1991)

III. Néprajzi írások - Karácsonyi népszokások Gyulán

más nem, valamelyik nagykendős, műkedvelő kisleány, aki rákoccantotta az öregre az balakot: - Szabad kántálni? - Szabad! És megcsendült az ablak alatt a Csordapásztorok üde melódiája. Ámde alig végezte a kis kántáló, belülről máris felhangzott a parancs! - Még egyszer! Hm! ha csak addigi teljesítményét nem akarta elvesztegetni, kénytelen volt még egyszer végigfújni. - No még egyszer utoljára! - hangzott kérlelhetetlenül. - Három a magyar igazság.Szinte lélegzete is belefúlt a gyereknek, úgy hadarta a másodszori újrázást. - No jól van! Ehun van hát ennyihány dió. Ültessétek el, jó fajta, - és a kántáló markába nyomott hármat-négyet ezekből a hírhedt diókból. Aztán elégülten behúzta az ablakot és leste a következő áldozatot. De ez még csak megjárja. Akadt bizony nem egy rossztét lélek is, aki a fizetségkor markába nyomott valamit a gyereknek és rászólt: - Itt van. Szorítsd, mert leejted. - Az ugyan szegény feje szorította a ragadós lépet vagy szurkot. Ma talán már senki sem érne rá.az efféle tréfákra. Megváltozott a világ. Minden nap kevesebben lesznek, akik még önfeledten tudnak kacagni. A betlehemesek sem azok már, mint régen voltak. A kifordított bunda, vagy bundából tépett bajusz és szakáll, a csörgős bot meg az élesre fent fakard talán mit sem változott, de a mondóka már nem a régi. Úvatos kezek hivatalból kiollózták belőle a nem odavaló, pórias részeket és az új szöveget, mint hímporja vesztett pillangót bocsátották újra szárnyra... nem is járják ma már a betlehemet megtermett legények, hanem csak pénzsóvár kis inasgyerekek. És közrendészeti okokból eltűnt a karácsonyhajnali pásztormiséről a teméntelen bundás pásztor, akiket a csillag vezetett el a betlehemi jászolhoz. Bizony-bizony, ajkunkra tolul a kérdés: kerül-e még ma is kedve valakinek éjfélig mogyoróra-dióra kártyázni? Akadnak-e még gondtalan öregek, akik kevés szó mellett nagyokat pöfékelnek, mint hajdanában? S valóra válhatnak-e ma a gyermekálmok, bármily szerény formában is jelentkeznek? S vajon karácsony éjfelén, amikor a ropogó havon, mint megannyi apró betlehemi csillag, megindulnak az imbolygó fényű lámpások a templom felé, feldobban-e a szívekben a hit, hogy eljövend még majdan - talán nem is nagyon messze - a magyar újjászületés, aminthogy eljött egykoron a várva várt Messiás. (Békésmegyei Hírlap, 1928. dec. 25. 3. p.) 126