Draskovich József: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája – Gyulai füzetek 2. (Gyula, 1991)

III. Néprajzi írások - Karácsonyi népszokások Gyulán

KARÁCSONYI NÉPSZOKÁSOK GYULÁN Odakint nagy pehelyekben szállongált a hó és Télapó lehelete nyomán fantasztikus jégszarkalábak sarjadtak a párás ablaküvegen. A robogó kályha enyhe meleget hintett a szobába, ahol remegő szívvel vártuk a Jézuskát. Az utcáról beszüremkedett a suhanó szánok halk csengése-bongása. Szinte behallatszott, amint a hazafelé sietők talpa alatt nagyokat roppan a hó. És az ablak egyszerre csak megkoppant és mélyre erőltetett, édes gyermekhang komolykodott befelé: - Be szabad vinni a betlehemet? Már hogyne lett volna szabad! S a nyíló ajtón begomolygó ködös levegő máris besodorta a betlehemesek elejét: Heródest meg a két angyalt a betlehemmel. A betlehem bizony nem volt valami iparművészeti remek, hanem gyermeki elképzelés alkotta, papírszalagos apró templomocska. Mondókajuk sem volt irodalmi remek, de az áhítatos gyermeki lélek szinte megfürdött az évszázados misztérium primitív nagyszerűségében. Mily feledhetetlenül szép is volt, amikor a legkevésbé sem vérszomjas Heródes király megállt az alvó pásztorok közt, megcsörgette zörgős botját és imígyen költögette a pásztorokat: Alusztok-e mélyen szállásiak? Nem halljátok, miként furulyáznak? Madárkák dalolnak. Pacsirták zokognak. Ó mi álom... Igen álom... tovatűnt álom. És az elsurrant gondtalan gyermekkor csak így, hóhullásos téli estéken mosolyog vissza ránk, ilyenkor előjönnek a betlehemi pásztorok is: a magyar nevű Csaba, Hordom meg a mókás Jakab, aki faragatlan tréfáival igyekezett jókedvre deríteni és ezzel adakozásra lágyítani a háziak szívét. Azóta sem volt rám oly lenyűgöző hatással színészi alakítás, mint akkor a Jakab pásztoré, akinek torzonborz bundaszemöldöke alól pedig rám-rám pajzánkodott a szomszéd Andris gyerek huncutkodó szeme. A legteljesebb mértékben értékelt művészi produkció végén megpendült az ajándékgyűjtő "kaskás" ajkán a rigmus, amelyben meglehetősen szerénytelen célzások voltak holmi maradékkalácsra, bizonyos tyúkhúsokra és egynémely forintokra. Megkapván végül ajándékukat, áldáskodva továbbálltak egy házzal. Lakott pedig azon a környéken egy kiérdemesült öreglegény, akinek karácsony estéje hozta meg az év legfőbb mulatságát. Már Luca-naptól kezdve készítgette a fizetségre szánt diókat, melyeket araszos bicskájával óvatosan tördelt kétfelé. Kiette belőlük a magot, a héjat pedig szurokkal ügyesen összeragasztotta. Ilyen dióra meg még a legéhesebb betlehemesek sem kívánkoztak. Ezért messze elkerülték háza tájékát is. Azért minden évben akadt egy-két kezdő kántáló, ha 125