Draskovich József: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája – Gyulai füzetek 2. (Gyula, 1991)

III. Néprajzi írások - Virágvasárnaptól húsvétig

hazafelé a szőlőből. Egyszercsak kialudt a pipája. Az acélt meg a kovát otthon hagyta. Néz jobbra, néz balra, hogy honnan kérjen egy kis tüzet. Hát látja, hogy a romnál egy barát ül a tűz melett. Melegedik. Csuklyája fejére van húzva. Köszön neki a mi emberünk: Globt sei! vagyis Dicsértessék! Semmi válasz. Kér egy kis parazsat. Arra sem kap választ. Azért csak kipiszkál a botjával egy parazsat a tűzből. Markába veszi. Forgatja, ahogy szokás. A parázs hideg. Nem süti a tenyerét. No ilyet se látott még, gondolja és beleteszi a tarisznyájába. Kapar még egy parazsat. Az is olyan. Azt is hazaviszi. Otthon aztán mondja az asszonynak, hogy milyen furcsa parazsat látott máma. Az asszony azért asszony, hogy ne higgyen az urának. Nem is hitt most se. Az ember aztán előkotorta a tarisznyából a parazsakat. Hát szemük, szájuk elállt a csudálkozástól. 79 A két széndarabból két fényes lázsiás-arany vált. A Nagymagyarvároson mesélik, hogy egy öreg asszony egy helyen tüzet látott a földből kijönni. Odament és egy kis dombocskát talált. A dombon egy tiszta fekete macska ült. Hívott embereket. Az egyik öreg szomszéd azt mondotta, hogy azon a helyen pénznek kell lenni. Ki is lehet venni könnyűszerrel, de a macskához senkinek sem szabad nyúlnia. De bizony a macska addig hízelgett, amíg az egyik asszony meg nem simogatta. Akkor azonnal eltűnt és a pénzt sem találták az öregek. Mások viszont azt mondják, hogy nem megy ilyen könnyen a dolog. A pénz megyén a föld alatt. Csak úgy lehet kivenni, ha eltaláljuk a babonáját. Vagyis azt kell tenni, amit annak idején az elásáskor tettek vele. Máriafalván egy évtizede sincs, hogy kincs után ásott egy csomó ember. Valaki azt tanácsolta, öljenek rá egy hímgalambot. Hátha eltalálják vele a babonáját és sikerül meglelni a pénzt. Nagyon öreg emberek állítása szerint hajdanában réges-régen embert is öltek reá, csakhogy kivehessek. A kincskutatás tudománya ezzel éppen nincs kimerítve. Annyi csínja-bínja van, hogy nem fér el egy kis cikk keretében. A többiről talán majd egy más alkalommal. (Gyula Regős, 1933. nov. 4-5. p.) VIRÁGVASÁRNAPIUL HÚSVÉTIG A mai elfásult élet sivárságában olyan a húsvét, mint a sivatag pálmalombos, üde oázisa. Az apróságok már hetekkel előtte készülődnek rá. Kipróbálják a padláslyukakat, hogy meg lehet-e majd onnan jól látni, hogy szállnak a harangok Rómába. A kertben puha fészket készítenek a nyuszihozta pirostojások részére. 122