Draskovich József: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája – Gyulai füzetek 2. (Gyula, 1991)

III. Néprajzi írások - A rákóra

dűlt a vér és korát meghazudtoló fürgeséggel kezdte el a kufercest ropni. Dübögött -dobogott, forgott, bokázott, meg-megcifrázta, hogy majd leszakadt a plafon. Fel is ripakodott nagymérgesen az asszony: - Tán megcsábultál, te vén kötnivaló? Hozzon le az ördög, mert még a nyakamba szakajtod ezt a viskót. - Várhass, asszonyi állat, még megadományozom a módozatját, satöbbi - azzal szerencsésen le is farolt a padlásfeljárón, hogy menten kimarjult a bokája. Ezótától fogvást bicékéi őkelme. Egy nyári estén Verebiás uram alig várta, hogy az asszony elszunnyadjon, mert nagyon mehetnékje volt. Mihelyt végérvényesen meggyőződött, hogy oldalbordája már az igazak álmát alussza, lecsehte a literes szilvóriumos üveget a sifonér tetejéről és nekivágott a falunak. Zsóri Vince bakter éppen éjfélt énekelt az alvégen teletorokból: Tizenkettőt vert az óra, Alszanak mán a faluba, Csak a bakter billeg-ballag, Békességbe nyugodhatnak. - Erre már italozunk egyet, satöbbi! - vélekedett a rámás, hermunikás csizmák és ficsórók érdemes alkotója, aztán rákezdte ő is borízű hangon, hogy asszondja: Tizenkettőt vert az óra... Zsóri Vince felfülelt. Ne te, ne! Két bakter van a faluban? Vagy nem ő volna most a soros? Ezt meg kell tapasztalni. Elindult hát a borízű hang irányába. Verebiás mester észrevette a közeledő baktert. Behúzódott hát a kapufélfa mellé. Mikor aztán Zsóri Vince bá odaért, mellének szegezte a pálinkás butykost és nagyot rikoltott: - Pénzt vagy életet! Vince bácsinak sem kellett több. Úgy elnyargalt, ahogy csak öreg lábaitól kitelt. Még az alabárdját is ott hagyta. - Hahó! - óbégatta a majszter, megálljon kend, Vince! Én vagyok! Csak figuráztam, satöbbi! A satöbbiről ráismert az öreg és visszafordult. Erre megint nagyot ivott a messze vidéken híres mester, Vince bá sóvárgó szemekkel nézte a butykost, kérni azonban átallott, inkább nyelte a száraz kortyokat. - Hallja kend, Vince! Én kendnek adnám ezt az üveg szilvóriumot satöbbi. - Nekem~e? - hitetlenkedett a bakter. - Kendnek hát. De csak ha kend meg átadja nekem ma éjszakára a bakterságot, 118