Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

Két feledésbe ment Békés megyei helység (Szanna és Szerhet)

neveink közt, a maga szláv számazásával. De vannak azok közt többen is ilyenek. Mindjárt Szerbet mellett ott volt egyik oldalról "Krakkó", később Gyula külvárosa (melynek szláv származása kézzel fogható) másik oldalról "Szánna" (Boszniában hajdan egy megyét, ma egy folyót hívnak így.) Doboz határában ott van "Petrezsán"; Békés határában ott van "Csarna", ami annyit tesz mint "Feke3R te", ott van "Balaton" ami már 1295-ben megvolt és annyit tesz, mint sár. A köröstarcsai határban levő "Biristyó" sem az oláhoktól eredt, hanem a szlávoktól, valamint az endrődi "Udvarnok" nevű határrész is. E 7-8 elvitathatatlanul szláv származású helynévhez sorakozik még alkalmasint Doboz is; legalábbis ez utóbbi nagyon közel áll a Dubova, Dubivecz-féle szláv helynevekhez (dub-tölgyfa, Doboznak pedig tölgyes erdei vannak) és azonkívül a XVI. században egy Dán nevű oláh az általa alapított Krassó megyei falut szintén Doboznak nevezte el, az pedig semmi esetre sem használt magyar, hanem inkább szláv szót. E futólag fölemlített adatokból messzemenő következtetéseket lehetne tennünk, de egyelőre csak a főbbekre szorítkozunk. E helynevek világosan bizonyítják, hogy a magyarok idejövetele előtt e tájon is valami szláv nép tanyázott, de nagyobbrészt csak a Fekete- és Kettős-Körös mentén. Másutt, ha lettek volna is, oly csekély volt a számuk, hogy még egy helynevüket sem valtak képesek fönntartani. Gyulától Orosházáig, vagy Endrődtől Öcsödig a török hódítás előtt egyetlen szláv származású helynév sem lelhető, annál kevésbé Szeghalom vagy Gyarmat környékén. Ha az archeológia a történelem kalauzolását szívesen veszi, akkor ez az említett helynevek alapján az első és legrégibb telepedesi helyek gyanánt a Fekete- és Kettős-Körös környékét jelöli meg. Doboz, Szánna, Szerhet sorsából látjuk, hogy mivé lettek a magyarok által meghódított idegen népek, királyi vagy várszolgákká! A magyarok lettek a hadi szolgálatot teljesítő várjobbágyok, ők a várnépek. Szerhet példája különben azt is mutatja, hogy a csekély számú idegen nép egy századig is alig volt képes ellenállni a túlnyomó igaz magyarság hatásának. 1232-ben a szerheti határpontok közt Lehodfokában, Pere (vagy Pera)-fokában már csak a "Lehod", "Pere" szláv, a "fok" tiszta magyar. Ezeket, kapcsolatban Szerhet emlékezetével szükségesnek tartottam fölemlíteni megyénk történetének legrégibb adatairól. Ha másra nem, figyelemgerjesztésre szolgálatot tehet. 75