Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

Gyulának, a gyulai uradalomnak és a gyulai várnak keletkezése

meg a gazdátlan birtokon, ki hol érte, ott élte, pusztította a gyulai uradalom földjeit. Maróthy azért amint visszajött, 1418. augusztus 24-én a csanádi káp24 talán előtt összes szomszédait eltiltotta birtokainak elfoglalásától. Maróthy a tiltakozó levélben 73 birtokot sorol föl és bár ezek közül egy jó 25 rész, amint kimutatható, csak puszta, erdő, nádas és más határrész volt, s bár továbbá le kell számítani belőlük a már azelőtt is meglevő Bihar- és Arad megyei falukat, mégis a gyulai uradalom nevezetes gyarapodást mutat. Körülbelül 1410-től 1418-ig a gyulai uradalom Maróthy keze alatt Belső- vagy Dombiratossal, Kevermessel, Bodzással, Meggyessel, Lőkösházával, Keszivel, Gerendásegyházával és Tölggyel, a mai Tőgyével szaporodott, zálogban bírta a Czibakoktól Apátit. Látszik ebből, hogy Maróthy leginkább a Gyulától délnyugatra eső gazdag helyeket igyekezett kezére keríteni. Már csak Elek és Kétegyháza álltak útban, különben Gyulától Szentmártonig és Kunágotáig mind az ő földje volt. De fönn is maradt nevének emléke e helyeken, Bánkamarás, Bánhegyes, Bánkuta neveiben. És ez nem szójáték, hanem történeti tény, szükség okozta tény, mert a bán birtokait Kamarást a másik, Csató-Kamarástól, Hegyest a másik, Csákó-Hegyestől csak így különböztették meg. Ebből aztán az is kitűnik, hogy e vidéken az ő közönséges neve a "Bán" volt. Nem csoda, hisz ő, mint tősgyökeres macsói bán, különben is e címet viselte. A következő évben Maróthy már pörlekedik is gyulai uradalmáért a legkiválóbb Békés megyei családdal, az Abrahamffyakkal; a Fábián-foka mellett eső kaszálók 26 fölött egyenetlenkedtek, de bennünket csak annyiban érdekel, amennyiben az ez ügyben kibocsátott királyi oklevél okot és alkalmat nyújt egy kis kitérésre, arra, mely a gyulai uradalom történetére és ránk nézve egyaránt érdekes: Mikor lett Gyula várossá? Pár szóval ehhez hozzászólni nem lesz fölösleges. Az idézett királyi oklevél elvitázhatatlanul bizonyítja, hogy Gyula 1419-ben város, "oppidum" volt. De van vagy három érv amellett, hogy már 1403. előtt, sőt 1396-ban is az volt. Az elsőt mindjárt az említett 1419. évi királyi oklevélből vesszük. Ebben ily kitétel fordul elő: "Ábrahámffy Imre és István állítván, hogy az ő őseik éppen úgy kapták elődeiktől, Magyarország dicső királyai27 tói, az ő falvaikat, mint ahogy Gyula városát Maróthy János tőlünk." A szószerkezet olyan, hogy azt is ki lehet belőle magyarázni, hogy Gyulát Maróthy 1403-ban városképp kapta. Második érv az, hogy Zsigmond 1403. évi oklevelében többek közt a gyulai uradalomban tartott vásárok jogát (nundinae) szintén Maróthynak adja. Vásárt csak a városokban lehetett tartani, tehát a gyulai uradalom valamelyik helye és akkor elsősorban Gyula, város volt. A harmadik az, hogy már 1396-ban említve van János, Miklós fia, gyulai polgár, akinek Mezőgyá29 ni Barabás fia, Miklós, egy kis földet adott a mezőgyáni határban. Márpedig, 95