Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

Gyulának, a gyulai uradalomnak és a gyulai várnak keletkezése

oly nagy hírre vergődött család, nem Békés vagy Zaránd megyei, nem is Körös-Maros közi, hanem Nógrád megyei, de csakhamar Erdélybe is elágazó család volt. Ennélfogva e helyt ősi birtokú család nem is lehetett. Később azonban a Körös-Maros köz keleti részének leghatalmasabb birtokosai közé tartoztak, mert az övék volt Pankota, Borosjenő és Dézna, sőt egy ideig Gyula is, tartozékaikkal együtt. E nagy terjedelmű uradalmakhoz ők a XIV. század végén jutottak. Hogy miképp, arra a hazai történet felel meg. Zsigmond ugyanis a Horváthiak és Palisnyai János által élesztett zavarok, a királynék elfogatása után jővén hazánkba a magyar királyi trón elfoglalására (!), drága volt a jó tanács, de még a fegyveres segítség is. Azok közt-, kik Zsigmond mellett a Horváthiak ellen fölléptek, a Garayak után mindjárt a Losonczyak tették a legtöbb szolgálatot az új királynak. Zsigmond nem is volt háládatlan sem a Garayak sem a Losonczyak iránt. Még be sem volt végezve a Horváthiakkal folytatott háború, Zsigmond már adományokat tesz a Losonczyaknak. így tudomásunk van Zsigmond királynak egy 1387. február 27-én kelt okleveléről, melyben Losonczy István és László 4 Szörényi bánokat Pankota várával jutalmazza. Ismét egy másikról, mellyel előbbi adományát megújítva, a két testvérnek adja a pankotai és déznai várakat 5 1387. június 2-án. Hogy Gyulát is ekkor kapta az említettekkel rokon, de már idősebb Losonczy László erdélyi vajda, szintén oklevéllel bizonyíthatjuk. Nem más ez, mint a váradi káptalannak 1387. június 21-én kelt levele, melyben bizonyságot tesz arról, hogy az aradi prépost és az aradi káptalan Szentkirály és Simánd, másképp Apás nevű birtokainak eladományozását Zsigmond királynak megtiltá, az említett Losonczy testvéreket és Losonczy László vajdát pedig e 6 birtokok elfoglalásától eltiltá. Szentkirály és Simánd, másképp Apás közül ez utóbbi a gyulai uradalom kiegészítő része volt, amint ezt Zsigmond 1403. évi adománylevele kétségtelenné teszi. Aki Simándot kapta, az kapta az egész gyulai uradalmat, mert Simánd a gyulai uradalommal járt mint rész. Mivel tehát Losonczy László 1387-ben kapta Simándot és akkor iktatta be magát, mert az aradi káptalan tiltakozása, mint rendesen megtörtént, már a beiktatás után, de a törvényes határidő (1 hónap) alatt kelt, világos, hogy ugyanő az egész gyulai uradalmat 1387-ben kapta és abba a június 21-ét megelőző 30 nap valamelyikén, vagyis a május 22-től június 21-ig tartott időközben beiktattatott. Sőt csaknem az iktatás napját is képesek vagyunk meghatározni, mert fönnmaradt a vajda Losonczy Lászlónak egy levele, mely 1387. május 28-án, tehát épp a kitűzött időközben "Gyulán" kelt. Az előbbiek után nem szabad kételkednünk, hogy a keltezés "Gyula" helye, a mi Békés megyei Gyulánk, május 28-a pedig azt a napot jelzi, melynek táján a vajda új uradalmába való beiktatását várva Gyulán tartózkodott. 88