Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

Gyulának, a gyulai uradalomnak és a gyulai várnak keletkezése

általában kedvezőtlenül álltának az ügyek. A szétdarabolt birtokok, a kúriájában élő kisnemesség, a marhatenyésztésnek csaknem kizáróZIagos_7 űzése, mind nem követelték a lakosság egy helyre való tömörülését. Innen aztán az a számtalan falu, kisbirtok alföldünkön, melyeket alig képes figyelemmel kísérni a történetíró. Hiányzik itt a nagyobb helyeket, városokat alkotó nép is, de ami fő, hiányzik az egységesítő kéz, hiányzik a középpont, mely felé tartson a települő, hiányzik a férfi, kinek tehetségében állna a nagyobb szabadalmak osztogatása által azt a várost alkotó kereskedő és iparos népet egy helyre összegyűjteni és a zord viszonyok közt, ha kell fegyverrel is, megvédeni. Ámde, ha megtaláljuk azt a férfit, aki minderre képes is volt és mindezt meg is tette, akkor megtaláltuk a hely keletkezésének okát, emelkedésének forrását, biztosságának titkát. Azért, ha a gyulai földesurak ismertetésén kezdem és folytatom is értekezésemet, csak kitűzött célom felé török. Szerény tehetségemnek e cél elérése elég nehéz feladat, ne vegye tehát rossz néven a mélyen tisztelt közönség, ha az ítélethozatal talán könnyebb tisztének elfogadására áldozattal kérem. Kezdjük a biztos adaton, vessük meg lábunkat a szilárd talajon. Rég nem volt olyan nevezetes pünkösd napja Gyulának, mint az Úrnak 1404. esztendejében. Nagy várakozásban volt, nagy dologra készült. Jó ideje már, talán esztendeje is, hogy uratlan jószág, most várta új urát. Új földesúr! Nagy szó akkoriban! Tőle függ a népnek jóléte, boldogsága. Nagy kérdés tehát, hogy milyen lesz? Eddig úgyis csak hírből ismerték, hogy országos ember, kitűnő, nagy hadvezér, neve talán e helyre is fényt hoz: vagy talán csak rossz hírét hallották, hogy zord és kegyetlen. A várakozás nem csalt. Alig múltak el az ünnepnapok, alig jött el Szentháromság vasárnapja, királyi és káptalani emberek jőnek a helységbe, szomszéd nemesek, birtokosok gyülekeznek a statutióra avagy iktatásra, kíváncsi nép persze nem hiányzott; de nem is hiábavaló eme nagy mozgalom, mert ilyen iktatás ritkán esik. Nemesek gyülekezete előtt áll Maróthy János, kinél különb vitézt keresni kell a hazában; ott van Pál kanonok is oldalán Eleki Lászlóval a király emberével, fölolvassa Zsigmond király rendeletét, mely nekik meghagyja, hogy Maróthy János macsói bánt Gyulának és a Gyulához tartozó helységeknek, vámoknak, jogoknak stb. birtokába statuálják, azaz bevezessék. Arra a kérdésre, mi jogon kíváná e helyek birtokát Maróthy, Zsigmond király még múlt évben kiadott adománylevelét mutatja elő. Megértjük ebből, hogy egy ifjúkorától fogva hadban forgott férfi áll előttünk, kinek hazájáért, királyáért nemegyszer vére hullott, kinek Magyarország királya hálával, köszönettel tartozik, ki magyarhont a törököktől, annak királyát a pártosoktól szabadító meg. Nem mindennapi férfit látnak tehát szemeink, hős az, kinek hírét egy ország visszahangozza, az ellenfelei. De most már igazán kíváncsiak lehe86