Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)
Hidassy Jakab emlékezete
lelkiismeretesen osszák szét mindkét város róm. kat. szegényei között. Elrendezvén ekként földi dolgait, nyugodtan várta az órát, mely az örök bíró elé szólítja. 179B. június közepén újra súlyos betegségbe esett s három hónapi súlyos szenvedés után 1798. szept. 15-én reggel nyolc órakor visszaadta lelkét Teremtőjének. "Nem elöljárónkat, hanem szerető atyánkat veszítettük el benne", írja a váradi káptalani helytartónak a gyulai német káplán: Folykusházi Antal. A váradi káptalani helytartó pedig mindjárt másnap, szept. 16-án fogalmazott körlevelében szomorúan tudatja az egész megyei papsággal, hogy "a hosszabb életre méltó Hidassy Jakab, az egyházmegyei papság dísze és ékessége, az igazi lelkipásztor nincs többé." Megjelentek most a kőművesek a gyulai főtemplom kis kápolnájában, ott a lorettói oltár alatt gyorsan sírboltot építettek és szept. 17-én egy egész város őszinte részvéte, paptársainak, rokonainak és szegényeinek mély fájdalma közt elhelyezték őt oda, ahova életében mindig kívánkozott. Mikor kispap voltam s a nagyszünetekben szülővárosunkban több időt töltöttem, e városnak egyik gyökeres polgára s különösségei mellett is érdemes férfia, id. Mogyoróssy János, a gyulai múzeum alapítója sokszor figyelmeztetett, hogy el ne felejtsem az 1898. esztendőt, mert akkor lesz Hidassy halálának évfordulója; biztatott erősen, hogy bontassam fel akkor Hidassy Jakabnak sírboltját, mert amint ő atyjától hallotta, e férfiú szent életű volt s testének sanyargatása végett az úgynevezett ciliciumot, vagyis a testen sebet okozó vasövet hordott. Azóta én rég elkerültem szülővárosomból, csak néha-néha juthatok haza, de azért nem tudtam teljesen megfeledkezni az öreg Mogyoróssy figyelmeztetéséről; a sírbolt felbontása nincsen módomban, s ha megtenném is, azzal csak a hideg kíváncsiságnak tennék eleget; sokkal helyesebbnek tartottam ehelyett ez életrajz megírását, Hidassy Jakab emlékezetének felfrissítését, mert a sírboltban porladó csontok intenének ugyan a mulandóságra, de az itt vázolt becsületben megfutott pálya ösztönöz bennünket arra, ami az elmúlás előtt kötelességünk: az Isten, az emberek, az egyház és a haza iránt való szeretetre, a kinek-kinek kijelölt munkakör és hivatás lelkiismeretes betöltésére, hogy mireánk is elmondhassák azt, amit én most Hidassy Jakabra mondok: Áldás emlékére! 5 Jegyzetek CM Hidassy Jakab élt: 1747-1798. QJ 1898-ban /57 Máriának, Isten szűzanyjának tiszteletére, az ő nyájának üdvösségére emel63
