Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

Imre gyulai plébános kódexe

(Ma szeptember 20-án tartjuk.) Folio 179b. De sancto Emerico duce. 182b. Tran s.(latio) s. Adalbert! episcopi. 189. Octava omnium sanctorum. 190. Sequitur de sancto Martino episcopo. 193b. Martini episcopi et rnartiris. 195. Die sancto Briccio episcopo. 196. De sancto Othmaro martire. 198. Aniani confessoris. 199b. Octava sancti Martini episcopo. 202. De sancta Elizabeth. 205b. De sancta Cecilia virgine. 209. De sancto demente papa. 211b. De sancto Chrisgono (így!) martire. 212-221. De sancta Katherina virgine. Ezután a 223. levelén kezdődik a Commune sanctorum rész s végződik a 246. levelén a már idézett kolofonnal. A 247. levélen az In dedicatione templi zsolozsma kezdődik s a 250. levélen ismét kolofonnal ér véget. Többé-kevésbé díszes, festett kezdőbetűk találhatók a következő leveleken: 2., 15b., 31b., 34., 47b., 67b., 73b., 75b., 88., 91b., 98b., 103., 106., 108., 150b., 165., 212. Mint történetírót, elsősorban az érdekelt, vajon van-e a kódexben valami adat, mely a magyar történetre, különösen pedig a régibb századokra fényt vethetne. Evégből átkutattam a magyar, vagy magyar vonatkozású szentek leckéit. Ekként aztán megtaláltam Szent István ünnepénél (112.1.) a magyaros Hartvik-féle bővített legendát, csakhogy itt az előszó és a szentté avattatásról szóló rész egészen hiányzik. Az előszó elmaradásának jelentőségét kiemeltem a Századak 1894. évf. 7. lapján. Szent Imre ünnepére (179. levél) az ő rég ismert s utoljára Mátyás Flóriántól kiadott életiratát osztották föl leckékre. Ezentúl tehát nem mondható, hogy ez életirat csupa külföldi (mondseei, tegernseei) kóR dexekben maradt fenn. Szent Gellért napján az eddig úgynevezett corsendonki kis legenda olvasható szintén leckékre fölosztva. Kétségtelenné válik ezáltal az, amit már előbb is hangoztattam, hogy e kis legenda nem más, mint a papi zsolozsma számára készített, rövid életirat. Szent Adalbert napján a leckék csupán általában emlékeznek meg az ő áldásos működéséről; Canapar Jánostól írt életrajza e kódexben a november 6-ára eső "Translatio s. Adalberti" ünnepen (182. levél) olvasható. Legjobban csalatkoztam, (mert persze legnagyobb reménységgel is voltam,) a 46