Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

A békésgyulai római katolikus plébánia története (a kezdetektől 1699-ig)

ténk, egyrészről a Sarkadi-tö, másrészről a Körös folyó által egészen körülvétetvén tavasszal és ősszel csaknem megközelíthetetlen volt, azonfelül 1553-ban kijavítva egyike lett ama korban a legerősebb váraknak, s megvédésétől függött Békés, Zaránd, Arad és Temes megyék birtoka. A Habsburg királyoknak birtoka és vára volt e vidéken, mellyel mind Erdély, mind a török féken tartható volt és mégis milyen kevés gondot fordítottak megtartására. A vár őrsége 2600, nagyobbrészt magyar vitézből állott, számos vitéz hadnagy alatt. A vár kapitánya, Kerecsényi László kezdetben el volt határozva a várat utolsó csepp vérig védeni, de utóbb nem okulva számos elődeinek példáján, e szép szándékát megváltoztatta. A kémek által hozott hír csakugyan megvalósult és Pertaf basa 1566. jún. 24-én elkezdte a vár ostromát. Ennek részletes leírása nem hozzánk tartozik, bőven meg van írva Mogyoróssy és Haan műveiben. Háromszor verte vissza az őrség a törökök támadását, de ragályos nyavalya tört ki és Földváry István, Giczy /János/, Zichy György és /Rilithy7 István heves ellenzése dacára a várat két hónap múlva, 1566. szept. 1-én, a sárospataki krónika szerint szept. 3-án, feladta. Aminek meg kellett történni, itt is bekövetkezett. A hitszegő török a kivonuló maroknyi őrséget megtámadván, lemészárolta. Csak a német őrség feje, /Rothenau/ Bernát, továbbá Fekete Demeter, Földváry István, Zichy György, /Serjényi/ Miklós, Bethlen Farkas, /Ki79 lithy/ István és Giczy 3ános menekülhettek meg. Giczy János negyed- és ötödfokú rokonai ma is laknak Gyulán és magukat Gyula legrégibb lakosainak tartják. Ekképp Gyula, s vele együtt Békés megye a török kezére került. A török meg is becsülte e helyet, melyet oly nagy véráldozattal szerzett és a gyulai szandzsákbég főhelyévé tette. Mindjárt Pertaf, az első basa hozzáfogott megerősítéséhez, és amit elrontott, csakhamar még jobban helyreállított. Különösen a folyókra fordított nagy gondot, s a vidéket annyira elvizenyősítette, hogy az kivált ősszel és tavasszal tengerré változott. A vár pasái és bégjei közül újabb adatok nyomán ezeket ismerjük: 1566- Pertaf, 1584- Szinan bég, 1588- Húszain gyulai alajbég, 1646- Ali bég, 1561- Olaj bég, 1671- Omar, 1679- Handzsi Hajdár, 1681- Handzsi Ahmet, 1688- Ali pasa, 1694- Mehmet pasa, aki a várat a keresztényeknek feladta. A vár biztossága folytán a város kedves lakhelyévé /vált/ a törökök/hek/, s azt lassanként egész török várossá tették. A régi város az ostrom alatt tönkrement, mert az őrség azt a török ellen meg nem védhetvén, felgyújtotta, s a várban levő szép épületek és templomok a folytonos ágyúzás folytán mind rombadőltek. A török, mihelyt kezébe vette a várat és várost, mindenfelé moschékat /mecseteket/, minareteket, fürdőket s más épületeket épített. E célra pedig 31