Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

Első kísérletek egy gimnázium felállítására Gyulán

Első kísérletek egy gimnázium felállítására Gyulán Gyula városának - Istennek hála!- mindig derék plébánosai szoktak lenni, de az, akiről itt elöljáróban szólni fogunk, sok tekintetben, de főleg a sokszoros tevékenységben jeleskedik, s ebben őt talán csak mostani szeretett lelkipásztora múlja felül. Ez a férfiú Spiegel Ignác volt, 1799-1817 ZközöttJ gyulai plébános esperes, nemes Békés vármegye táblabírája, és kiválasztott küldötte, ki Gyula és Békés vármegye fölvirágzására igen sokat tett. Spiegel már segédlelkészképpen is szolgált városunkban s a székelyhidi plébániát és érmelléki esperességet hagyta ott, mikor 1799 elején Gyulára jött. Mindjárt számbavette nemcsák a templomok pénztárait, hanem a kántor-tanítók és tanítók fizetését is. (Plébániai iratok, 1799.) Nem panaszkodhatott az egyházközség állapota ellen, hiszen nem terhelte semmi adósság a pénztárt, sőt az egyházközségnek 16 ezer forint készpénze volt. Az iskolák is kiemelkedtek már végső elhagyatottságukból. Szentéletű előde, Hidassy Jakab alatt egy külön tanítóállás létesült, és az iskolákra gondot kezdtek fordítani. Már az 1799-ben tett összeírás és számbavétel is arra mutat, hogy Spiegel az iskolák ügyét szívén viselte s alig hisszük, hogy egy pár év múlva tovább nem fejleszti az iskolát, hisz módjában volt, és csak az uradalommal folyt viszálykodást a földek ügyében kellett befejeznie. De hát ember tervez, Isten végez! Gyula városát 1801-ben, július 9-én oly borzasztó tűzvész pusztítá el, hogy - kivéve a Körösön túl álló néhány házikót - egész város porrá égett. Leégett a templom, a plébánia, az iskola, mindennek vége volt. Az uradalom maga is roppant kárt szenvedett, s azért az egyházközséget temploma, iskolája, plébániája helyreállításában csak gyengén segítette, de Spiegel nem csüggedett, a templom és iskola a következő évben, a plébánia 1804-ben elkészült. 1806-ban végre-valahára rendbejött mindennel, s hozzáfoghatott újra ahhoz, amit 1801-ben elhagyott: az iskolák javításához. Jó embernek mindig akad segítője. Spiegelnek is akadt. Egy derék, jólelkű világi katolikus férfiú volt ez, ki hitbuzgó és magasztos áldozatkészsége által "monumentum aere perennius", "ércnél maradandóbb emléket" szerzett! Ez Vida Imre, "a néhai Méltóságos Harruckern Uraság Successorainak (utódainak) egész hatalmú volt Praefectussa (felügyelője) és több Tekéntetes N. Vármegyéknek Táblabírája" , egy igazán jó katolikus férfiú volt, akinek nagyon sokat köszön a gyulai katolikus egyházközség; többek közt ő eszközölte ki azt is, hogy az uraság a mostani iskolaépület északi felét az egyházközségnek adta. Jótékonyságának dicső befejezése a végső rendelkezésben tett alapítvány, mely két évvel a tűzi 180