Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

Gyula felszabadítása a török uralom alól

van volt. Gronsfeldnek egy ideig szándéka volt Gyula vára alá vonulni s azt 29 megvívni, de aztán fölöslegesnek tartotta a vérontást csak azért, hogy par nappal hamarább húzzák fel Gyula vártornyára a magyar király zászlaját. Thököly Imre Gyula vára állapotát jól ismervén, már október 22-én kimondotta Gyula vára felett a halálítéletet: "az élés nem léte miatt elveszettnek kell gondolni Gyulát, mert e télen sem tarthatja fönn magát, nemhogy a jövő hadjáratig." S valóban december elején már a végső szükség jelentkezett Gyula várában. A pasa a jancsáragát és fiát 60 katonával együtt Temesvárra küldötte segítség végett. De útközben a Marosnál ezeket is elfogták, a pasa fia csak kevesed magával menekülhetett meg. Erre a gyulai pasa követeket küldött Szegedre, hogy a vár feladása felől alkudozzanak. 1694. december 21-én kész volt a Gyula vár feladásáról szóló szerződés. Egykorú másolata ma is megvan a bécsi hadilevéltárban és érdemesnek tartjuk azt egész terjedelmében közzétenni: "Az Győzhetetlen és Hatalmas Romaij császár, Magyar és Csehországhi koronás Király kegyelmes urunk eő fölséghe nevében alulmegiratott napon és esztendőben egy részrül az méltóságos mezey Generalis 3ános Joseph Baron de Husyn (Houchin) Vég Szeged várának és ahoz tartozandó Végh helyeknek fő commendánsa, más részről vitéz Mehmed Basa és az egész vitézlő rend nevében az effendi Ibrahim cselebi , Mehmed odabasa, Mustafa Csaia, Recseb odabasa és Mehmetel Végh Gyula várának föl adása felől mind az két részről következendő alku lett meg, Mégh Kegyelmes urunk eő fölséghe által confirmáltatik (megerősíttetik). 1. Említett Gyulában a porház, puskapor, tábori munitio, kicsiny és öreg portékák, ami neműek a porházhoz tartozandók, hasonlókép minden féle ágyuk, melyek a várban és a palánkban találtatnak, minden instrumentumok, melyek a porházakban tartatnak, egy szóval minden nemű szerszámok ami oda kommendirozott officireinknek (tiszteinknek) kézben adassanak és ha valami minák (aknák) vagy puskapor földben általuk el volna ásva vagy elásatva, tartoznak azt megjelenteni és az ő mahometi hitük alatt semmi nemű hamisságot elkövetni ne merészeljenek és kijövetelükkor minden nemű tüzeket eloltsanak. 2. Minden nemű keresztény rabok sarc vagy fizetés nélkül általuk elbocsáttassanak. 3. Minden ott lakó és őrizés okáért küldött vidéki török puskával, szablyával, ruhával, jószágival, gyermekeivel, cselédeivel, lovaival és más féle marháival szabadon kimehessen, azután Maros folyó vizén való átalmenésre, minden ahhoz való eszközt fognak oda készíteni és azután ha lehetséges lesz, öt nap alatt Temesvárra kisértetnek, de minden zászló és dobverés nélkül jöjjenek ki a várból; hanem a jancsároknak egy eresztett zászló gratiából (kegyelemből) engedtetett; a ráczok pedig, kik a végvárban vannak, ha el akarnak velők menni, vagy ott maradni, szabad legyen nekik. Adósságért is őket senki ne háborgassa s ha valaki közülök 167